1 Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik rabolni. 2 Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér; 3 Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számuk az elesetteknek; megbotlanak hulláikban. 4 A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, aki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival: 5 Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orcádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat. 6 Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint akit csodálnak. 7 És mind, aki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vigasztalókat? 8 Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, amely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; amelynek tenger a sánca, tenger a kőfala? 9 Kús volt erőssége meg Egyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Líbia is segítőid voltak; 10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utca sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték. 11 Te is megrészegedel, elfeledetté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől. 12 Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak. 13 Ímé, a te néped asszonynép tebenned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat! 14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a téglavetőt! 15 Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged,megemészt,mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska! 16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül! 17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsökraj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt.

18 Szunnyadoznak pásztoraid, Asszíria királya, feküsznek vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, aki összegyűjtse. 19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. Akik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?