1 Térj eszedre, szállj magadba, te szégyentelen nemzet, amíg nem késő! 2 Térj eszedre, mielőtt rád szakadna az ítélet, amelyet az Örökkévaló már kihirdetett! Hiszen a napok hirtelen elszállnak, mint szélben a polyva! Szállj magadba, mielőtt rád zúdul az Örökkévaló izzó haragja, mielőtt elérkezik az Örökkévaló haragjának napja! 3 Keressétek az Örökkévalót mindannyian, ti, akik alázatosan éltek e földön, akik benne bíztok, és engedelmeskedtek parancsainak! Törekedjetek az igazságosságra és az alázatosságra, talán elrejt titeket haragja napján az Örökkévaló! 4 Mert az a nap bizony eljön, Gáza városa lakatlanná lesz, Askelón teljesen elpusztul, Asdód lakóit délben űzik ki házaikból, Ekrónban sem marad életben senki! 5 Jaj a tengerparton lakóknak, a Kréta szigetéről származóknak! Azt mondja az Örökkévaló, aki határozott felőletek: „Jaj nektek filiszteusok, akik Kánaán földjén laktok! Egészen elpusztítalak benneteket!” 6 A tengerparti városok helye lakatlan legelővé lesz, pásztorok tanyáznak ott, és juhnyájak pihennek. 7 Júda népének maradéka letelepszik majd a tengerpart vidékén, ők legeltetik ott nyájaikat, ők pihennek este Askelón elhagyott házaiban. Mert Istenük, az Örökkévaló, jóra fordítja népe sorsát, és száműzötteiket hazahozza. 8 „Jól hallottam, Moáb népe hogyan gyalázta népemet. Hallottam, mikor az ammoniak szidalmazták őket, és kérkedtek, hogy földjüket elfoglalják. 9 Emiatt, életemre mondom — így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene —, hogy Moáb úgy jár, mint Sodoma, és Ammon népe, mint Gomora lakói! Földjük pusztaság lesz örökre, terméketlen sós sivatag, ahol csak tövis és gyom terem. Népem maradéka pedig kifosztja Ammon és Moáb országát, és akik élve maradnak népemből, elfoglalják Ammon és Moáb földjét.” 10 Ez lesz a jutalma büszkeségüknek, mivel gyalázták és megalázták az Örökkévalónak, a Seregek Urának népét. 11 Rettenetesen bánik velük az Örökkévaló: kipusztítja a földről az idegen isteneket! Azután minden nemzet csak őt fogja imádni, ki-ki a maga országában, még a távoli szigeteken és tengerpartokon is!

12 „Bizony, így lesz veletek is, Kús népe! Kardom lesújt rátok, és halálra sebez!” — ezt mondja az Örökkévaló. 13 Kinyújtja kezét az Úr észak felé, lesújt Asszíriára, és elpusztítja őket! Lakatlan romhalmazzá rombolja Ninivét, és kietlen sivataggá teszi. 14 Helyén nyájak legelnek, romjain vadállatok tanyáznak. Baglyok fészkelnek a ledőlt oszlopok közt, rikoltoznak a leomlott falakon, s a küszöbön hollók kárognak. Bizony, csupasz és kifosztott lesz a hatalmas cédrus! 15 Ez lesz a sorsa Ninivének, mely most biztonságban érzi magát, oly büszke hatalmára, s azt képzeli magáról, nincs hozzá hasonló a földön. Mégis egészen elpusztul, vadállatok tanyája lesz. Aki csak látja, elrémül, és döbbenten csóválja fejét.