1 Szedjétek össze magatokat, szedjétek, ti nem óhajtott nemzet; 2 mielőtt a törvény szülne, polyvaként legázolna az a nap! Mielőtt el nem jön reátok az Úr haragjának heve; mielőtt el nem jön reátok az Úr haragjának napja. 3 Keressétek az Urat, föld minden alázatosai, akik az Úr ítéletét cselekszik; keressetek igazságot, keressetek alázatosságot, talán elrejtettek az Úr haragjának napján. 4 Mert Gáza elhagyatottá lesz, és Askelon pusztasággá; Asdód? - délben elűzik azt, és Ekron kiirttatik. 5 Jaj a tengervidék lakóinak, a kerétiek nemzetének; az Úr szava rajtatok, Kanaán, filiszteusok országa! És elveszítelek, hogy nem lesz lakód; 6 és lesz a tengervidék ligetekké, pásztorkutakká és juhcserényekké. 7 És lesz Júda háza maradékának vidékévé, rajta legeltetnek; Askelon házaiban hevernek este; mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és megfordítja sorsukat. 8 Hallottam Móáb gyalázkodását, és Ammon fiainak szidalmait; akik gyalázták népemet, és nagyzoltak határuk ellen. 9 Ezért, élek én, mond az Úr, Cebaót, Izráel Istene, hogy Móáb olyanná lesz, mint Szodoma, és Ammon fiai, mit Gomora. Csalánbirtok és sógödör, és pusztaság örökre; népem maradéka felprédálja őket, nemzetem maradványa örökli őket. 10 Ez az övék kevélységükért; mert gyalázkodtak és nagyzoltak a Seregek Urának népe ellen. 11 Félelmetes az Úr felettük, mert elsorvasztotta a föld minden isteneit, és őelőtte borul le mindenki a maga helyéről, a nemzetek minden szigetei. 12 Ti is, szerecsenországiak! - kardom sebesültjei ők. 13 És kinyújtja kezét északra, és elveszti Asszíriát. És pusztasággá teszi Ninivét, szárazsággá, mint a sivatag, 14 és nyájak heverésznek benne, mindenféle fajta vadak. Pelikán is, bölömbika is oszlopfőin hálnak, hallga, énekelnek az ablakban! Omladék van a küszöbön; bizony a cédrust lefejtették! 15 Ez a nagyhangú város, a biztonságban ülő, aki azt mondta magában: Én, és nincs több! Milyen pusztasággá lett, vadja heverőhelyévé! Mindenki, aki elmegy mellette, felszisszen, és legyint kezével.