1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Mondd Eleázárnak, Áron, a pap fiának, hogy szedje föl a serpenyőket a tűz közül, a tüzet pedig vesd el messzire, mert megszenteltettek; 3. serpenyőit ezeknek az életük ellen vétkezőknek, és készítsenek azokból vert lemezeket az oltár bevonására, mert odavitték az Örökkévaló színe elé és megszenteltettek; legyenek jelül Izrael fiainak. 4. És vette Eleázár, a pap a rézserpenyőket, melyeket odavittek az elégettek, és kiverték azokat az oltár bevonására. 5. Emlékezetül Izrael fiainak, azért, hogy ne lépjen oda idegen férfi, ki nem Áron magzatából való, hogy füstölögtessen füstölőszert az Örökkévaló színe előtt, hogy úgy ne járjon, mint Kórách és mint az ő községe, amint szólt hozzá az Örökkévaló Mózes által. 6. És zúgolódott Izrael fiainak egész községe másnap Mózes és Áron ellen, mondván: Ti ölitek meg az Örökkévaló népét! 7. És történt, midőn a község összegyülekezett Mózes és Áron ellen, odafordultak a gyülekezés sátora felé és íme, befödte a felhő; és megjelent az Örökkévaló dicsősége. 8. És Mózes meg Áron odament a gyülekezés sátora elé. 9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 10. Távozzatok el a község közepéből, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt; de ők arcukra borultak. 11. És mondta Mózes Áronnak: Vedd a serpenyőt, tegyél rá tüzet az oltárról, vess rá füstölőszert és vidd gyorsan a községhez, hogy engesztelést szerezz értük, mert kitört a harag az Örökkévaló színe elől? elkezdődött a csapás. 12. És Áron vette, amint Mózes szólt, a gyülekezet közé futott és íme, elkezdődött a csapás a nép között; rátette a füstölőszert és engesztelést szerzett a népért. 13. Megállott a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás. 14. És voltak, akik meghaltak a csapás által: tizennégyezer és hétszázan, azokon kívül, akik meghaltak Kórách miatt. 15. Áron pedig visszatért Mózeshez, a gyülekezés sátorának bejáratához, miután a csapás megszűnt. 16. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

17. Szólj Izrael fiaihoz és vegyél tőlük egy-egy botot az atyai ház szerint, minden fejedelmeiktől, atyáik háza szerint, tizenkét botot; mindegyiknek nevét írd az ő botjára. 18. Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert egy botja legyen az ő atyáik háza fejének. 19. És tedd azokat a gyülekezés sátorába, a bizonyság elé, ahol találkozom veletek. 20. És lesz, az a férfiú, akit én kiválasztok, annak botja fog kivirulni; így elhárítom magamról Izrael fiainak zúgolódását, mellyel ők ellenetek zúgolódnak. 21. És Mózes szólt Izrael fiainak és adtak neki mind a fejedelmeik egy-egy botot egy-egy fejedelem részére, atyáik háza szerint, tizenkét botot; és Áron botja az ő botjaik között. 22. Mózes pedig odatette a botokat az Örökkévaló színe elé, a bizonyság sátorába. 23. És volt másnap, bement Mózes a bizonyság sátorába, íme kivirult Áron botja, Lévi háza számára; bimbót fakasztott, virágot hajtott és mandolát érlelt. 24. És kivitte Mózes mind a botokat, az Örökkévaló színe elől Izrael minden fiaihoz; látták és elvitte kiki az ő botját. 25. És mondta az Örökkévaló Mózesnek; Tedd vissza Áron botját a bizonyság elé őrizet végett, jelül az ellenszegülés fiai számára, hogy megszűntesd zúgolódásukat ellenem, és meg ne haljanak. 26. És Mózes megcselekedte; amint az Örökkévaló parancsolta neki, úgy cselekedett. 27. És Izrael fiai szóltak Mózeshez, mondván: Íme, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk! 28. Mindenki, aki közel megy az Örökkévaló hajlékához, meghal; hát vajon teljesen elpusztulunk-e?