1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük őscsaládonként egy-egy vesszőt, összes fejedelmeiktől őscsaládjaiknak megfelelően tizenkét vesszőt; mindeniknek a nevét írd a vesszejére. 3 És Áron nevét írd a Lévi vesszejére; mert egy vessző az ő őscsaládjuk fejének való. 4 És tedd le azokat a gyülekezet sátorába; a bizonyság elé, ahol veletek találkozni szoktam. 5 És lesz, hogy annak a férfiúnak, akit választani fogok, a vesszeje kihajt; és így higgasztom le magamról Izráel fiainak morgását, akik reátok morognak. 6 Szólt tehát Mózes Izráel fiainak, és adtak neki fejedelmeik mind, egy fejedelemre egy vesszőt, egy fejedelemre egy vesszőt, őscsaládjaiknak megfelelően tizenkét vesszőt; és Áron vesszeje az ő vesszeik közt volt. 7 És letette Mózes a vesszőket az Úr elé; a bizonyság sátorába. 8 És történt másnap, hogy mikor bement Mózes a bizonyság sátorába, hát íme kihajtott Áron vesszeje, mely a Lévi házáé volt, úgy, hogy bimbót hozott, virágot nyitott és mandulákat érlelt. 9 És kivitte Mózes a vesszőket mind az Úr színe elől Izráelnek minden fia elé; és látták, és elvették, ki-ki a maga vesszejét. 10 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé őrizetbe, jelül a pártos fiaknak; és így vess véget ellenem való morgásuknak, hogy meg ne haljanak. 11 És megtette Mózes: amiképpen parancsolta neki az Úr, úgy cselekedett. 12 És azt mondták Izráel fiai Mózesnek, mondván: Íme meg vagyunk halva, el vagyunk veszve, mindnyájan el vagyunk veszve. 13 Minden közeledőnek, aki közel ér az Úr hajlékához, meg kell halni; hát nem végképpen meg vagyunk halva?