1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izrael fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek kinek a nevét írd fel az ő vesszejére. 3 Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjuk házának fejéért. 4 És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek néktek. 5 És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, akit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izrael fiainak zúgolódásait, amelyekkel zúgolódnak ellenetek. 6 Szóla azért Mózes Izrael fiainak, és adának néki mindaz ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között volt. 7 És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában. 8. És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandulát érlelt. 9. És kihozá Mózes mindazokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izrael fiai elé, és miután megnézték, vevé mindenki a saját vesszejét. 10 És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszűnjék az ellenem való zúgolódásuk, hogy meg ne haljanak. 11 És megcselekedé Mózes; amint parancsolta az Úr néki, akképpen cselekedék. 12 És szólának Izrael fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk! 13 Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-é?!