1. Óbadja látomása. Így szól az Úr, az Örökkévaló, Edomról! Hírt hallottunk az Örökkévalótól és követ küldetett a nemzetek közé: Keljetek föl, hadd keljünk ellene harcra? 2. Íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között, megvetve vagy nagyon. 3. Szíved keménysége ámított el téged, aki lakozik sziklahasadékokban, magas székhelyén, aki ezt mondja szívében: ki dönt le földre engem? 4. Ha magasra mint a sas, ha a csillagok közé rakod le fészkedet, onnan döntlek le, úgymond az Örökkévaló. 5. Ha tolvajok jönnek hozzád, ha éjjeli pusztítók – mint semmisültél meg! Nemde lopnak, amennyi elég nekik; ha szüretelők jönnek hozzáad, nemde hagynak böngésznivalót? 6. Mint kutattatott át Ézsau; mint bolygattattak fel rejtekei! 7. A határig elkísértek téged mind a szövetséges embereid; elámítottak, legyőztek téged meghitt embereid, kenyered evői hálót tesznek alád – nincs ő benne értelem. 8. Nemde ama napon, úgymond az Örökkévaló, elveszítettem a bölcseket Edomból s az értelmet Ézsau hegyéről. 9. És megrettennek a te vitézeid, Témán, csakhogy kiirtassék a férfiú Ézsau hegyéről, az öldökléstől. 10. Jákób testvéreden tett erőszak miatt szégyen borít téged és kiirtatol örökre. 11. Amely napon ott álltál átellenben, amely napon fogságba vitték idegenek a vagyonát, és külföldiek bejöttek kapuiba és Jeruzsálem felett sorsot vetettek te is olyan voltál, mint egy közülük. 12. Nem kellett volna nézned testvérednek napját balsorsának napján, sem örvendened Jehúda fiain vesztük napján: sem nagyra nyitnod szádat a szorongatás napján; 13. sem bemenned népem kapujába szerencsétlenségök napján; sem látnod neked is veszedelmét szerencsétlensége napján; sem kezed kinyújtanod vagyonára szerencsétlensége napján; 14. sem ott állnod a válóúton, hogy kiirtsa menekülőit, sem kiszolgáltatnod maradottjait a szorongatás napján. 15. Mert közel van az Örökkévaló napja, mind a nemzetek ellen; amint tettél, úgy tétetik veled, tetted visszaszáll fejedre. 16. Mert amint ittatok szent hegyemen, isznak majd mind a nemzetek mindig szüntelenül; isznak, és szörpölnek, és lesznek, mintha nem lettek volna.

17. Ción hegyén pedig lesz menedék és szentté lesz, s birtokba veszik a Jákób házabeliek birtokaikat. 18. És lészen Jákób háza tűzzé és József háza lánggá, Ézsau háza pedig tarlóvá: felgyújtják őket és megemésztik, s nem lesz maradottja Ézsau házának; mert az Örökkévaló beszélt. 19. Majd birtokba veszik a Délvidék Ézsau hegyét s az alföld a filiszteusokat, birtokba veszik Efraim mezőségét és Sómrón mezőségét, Benjamin pedig Gileádot. 20. És ezen várnak számkivetettsége Izraél fiai közül, mely a kanaániak közt van Cárefátig, meg Jeruzsálem számkivetettsége, mely Szefárdban van, birtokba veszik a Délvidék városait. 21. És felvonulnak segítők a Ción hegyére, hogy ítéljék Ézsau hegyét; s az Örökkévalóé lészen a királyság.