1 Abdiás látomása. Ezt mondja az Úr Isten Edomról: tudtunkra adta az Úr, követet küldött a nemzetekhez: »Keljetek fel, és szálljunk hadba ellene!« 2 »Íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között, megvetésre méltó vagy te nagyon. 3 Szíved kevélysége felfuvalkodottá tett téged, aki a sziklák hasadékai között laksz, aki a magasba helyezted lakóhelyedet, aki szívedben mondod: `Ki ránt le engem a földre?' 4 De ha oly magasra emelkedsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé helyezed is fészkedet: onnan is lerántalak téged!« – mondja az Úr. 5 Ha tolvajok törnének be hozzád, avagy éjszaka rablók, hogy elhallgattál volna! Nemde csak annyit lopnának, amennyire szükségük van? Ha szüretelők mennének be hozzád, nemde hagynának rajtad legalább böngészni valót? 6 Ámde mennyire átkutatják majd Ézsaut, mennyire felkutatják rejtekhelyeit! 7 A határig űznek majd téged, valamennyi szövetségesed kijátszik téged; föléd kerekednek jóbarátaid, s akik együtt ettek veled, tőrt vetnek ellened. Nem lesz okosság benne! 8 »Nemde azon a napon – mondja az Úr –, elvesztem a bölcseket Edomból, s a bölcsességet Ézsau hegyéről? 9 És megijednek majd hőseid, Temán, úgyhogy mindenki elvész Ézsau hegyéről. 10 Az öldöklés miatt s a testvéred, Jákob ellen elkövetett gonoszság miatt elborít téged a szégyen, és elpusztulsz mindörökre, 11 mivel szemben álltál vele azon a napon, amikor idegenek fogságba ejtették hadseregét, és külföldiek hatoltak be kapuin, és Jeruzsálem fölött sorsot vetettek; te is olyan voltál, mint egy közülük!« 12 Ám ne nézd megvetően testvéred napját, azt a napot, amelyen elhurcolták; ne örvendj Júda fiain vesztük napján, és ne nyisd nagyra szádat a szorongatás napján! 13 Ne hatolj be népem kapuján romlása napján; ne nézd te is megvetéssel szerencsétlenségét pusztulása napján; és ne nyúlj javaihoz pusztulása napján. 14 Ne állj az utakra, hogy megöld a menekülőket, és ne zárd körül megmaradottjait a szorongatás napján! 15 Mert közel van az Úr napja valamennyi nemzet ellen! Amit te cselekedtél, az történik majd veled is: tetteidet visszafordítja fejedre.

16 Mert amint ti ittatok az én szent hegyemen, úgy isznak majd az összes nemzetek mindvégig; isznak majd fulladásig, és olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna. 17 De Sion hegyére szabadulás jön, és szent lesz az; és Jákob háza visszaszerzi jussát. 18 És Jákob háza tűz lesz, és József háza láng, Ézsau háza pedig tarló; és felgyújtják és megemésztik őket, és Ézsau házának nem lesz maradéka – mert az Úr szólt. 19 Birtokba veszik a déli vidéket, Ézsau hegyét, az alföldet és a filiszteusok földjét, és elfoglalják Efraim földjét és Szamaria földjét, és Benjamin elfoglalja Gileádot. 20 És Izrael fiainak ez az elhurcolt serege elfoglalja a kánaániak minden helyét egészen Száreftáig; és Jeruzsálemnek elhurcoltjai, akik Szefárádban vannak, elfoglalják a Délvidék városait. 21 És szabadítók mennek fel Sion hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegyén; s az Úré lesz a királyi hatalom.