1 Obadja látomása. Így mondta az én Uram, az Úr Edom felől: Egy hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetek közé: Keljetek fel és keljünk fel ellene a háborúra! 2 Íme kicsinnyé tettelek a nemzetek között, lenézett vagy te nagyon. 3 [Szíved dölyfe megcsalt téged, te sziklahasadékokban lakó, magas lakhelyeden, aki azt mondod szívedben: Ki húz le engem a földre?] 4 Ha magasra szállsz, mint a sas, és ha csillagok közé rakod fészkedet; onnan húzlak le, mond az Úr. 5 Ha tolvajok jöttek volna rád, ha éjjeli rablók (hogy elpusztultál!) nem annyit loptak volna-e, amennyi nekik elég? Ha szüretelők jöttek volna rád, nem hagytak volna böngéket? 6 Ézsaut hogy kikutatták, kikeresték kincseit! 7 A határig hajtottak téged szövetségeid mindnyájan, megcsaltak téged, legyőztek téged. Akik veled bizalmasok, kenyeredet tőrül teszik alád; nincs benne értelem! 8 Nem azon a napon, mond az Úr, vesztem-e ki a bölcseket Edomból, és az értelmet Ézsau hegyéről? 9 És elcsüggedtek hőseid, Témán, hogy minden ember kiirtassék Ézsau hegyéről öldöklés miatt. 10 A testvéreden, Jákobon való erőszak miatt szégyen borít el téged, és örökre kiirtatol, 11 amely napon szembeálltál. Amely napon idegenek harcolták el vagyonát, és külföldiek jöttek be kapuin, és Jeruzsálemre sorsot vetettek; te is olyan voltál, mint azok közül egy. 12 Pedig nem kellett volna gyönyörködnöd testvéred napjában, szerencsétlensége napján; és nem örvendeznek Júda fiain veszedelmük napján. És nem nagyra tátani szádat szorongattatás napján; 13 és nem bejönnöd népem kapujába szerencsétlenségük napján. Nem kellett volna gyönyörködnöd neked is az ő baján szerencsétlensége napján; és nem nyúlnod a vagyonához szerencsétlensége napján. 14 És nem kellett volna a keresztútra állnod, hogy kiirtsd menekülőit; és nem kézbe adnod menekültjeit szorongattatás napján. 15 Mert közel van az Úr napja minden nemzetek ellen: amint cselekedtél, úgy cselekesznek veled, amit elkövettél, visszatér fejedre. 16 Mert mint ti ittatok szentségem hegyén, úgy isznak minden nemzetek mindig; és isznak és nyelnek, és olyanokká lesznek, mintha nem lettek volna.

17 Cion hegyén pedig szabadulás lesz, és szentséggé lesz; és elfoglalják a Jákób házából valók az ő birtokaikat. 18 És Jákób háza tűzzé lesz és József háza lánggá, Ézsau háza pedig polyvává; és meggyújtják őket, és megeszik őket. És Ézsau házának nem lesz maradéka, mert az Úr szólott. 19 És elfoglalják a Délvidéket, Ézsau hegyét, és az Alföldet, a filiszteusokat; és elfoglalják Efraim mezejét és Samária mezejét; és Benjámin a Gileádot. 20 Izráel fiainak ez a fogoly serege pedig azt, ami a kanaániaké Cárefatig; és a jeruzsálemi foglyok, akik Szefáradban vannak, elfoglalják a Délvidék városait. 21 És szabadítók mennek fel Cion hegyére ítélni Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.