1. Ne hírtelenkedjél szájaddal, és szíved ne siessen szót kiejteni Isten előtt, mert Isten az égben van, te pedig a földön vagy, azért legyenek a te szavaid kevesek. 2. Mert jön az álom sok bajlódással és a balgának hangja sok beszéddel. 3. Midőn fogadást teszel Istennek, ne késsél azt megfizetni, mert nem telik kedve a balgákban; a mit fogadtál, fizesd meg! 4. Jobb, ha nem fogadsz, mintsem hogy fogadsz és nem fizeted meg. 5. Ne engedd szádnak, hogy vétekbe ejtse a te testedet, s ne mondd a küldött előtt, hogy tévedés volt; mért haragudjék Isten haragod miatt és rontsa meg kezed munkáját? 6. Mert sok álom és sok hiúság mellett sok beszéd is van; hanem az Istent féljed. 7. Ha szegénynek elnyomását és jognak és igazságnak megrablását látod a tartományban, ne csodálkozzál a dolgon; mert magas őrködik magas fölött, és legmagasabb van fölöttük. 8. S az országnak nyeresége mindenképen az: király, ki szolgája lett a szántóföldnek. 9. A ki szereti az ezüstöt, nem lakik jól ezüsttel, s a ki szereti a gazdagságot, annak nincs termése. Ez is hiúság. 10. Megsokasodván a jószág, megsokasodtak annak emésztői, s mi haszna van a gazdájának abban, hacsak nem szemeinek látása? 11. Édes a munkásnak alvása, akár keveset, akár sokat eszik; s a gazdagnak jóllakottsága nem engedi őt aludni. 12. Van egy fájó baj, melyet láttam a nap alatt: gazdagság megőrizve gazdájának a saját bajára. 13. S elvész ama gazdagság gonosz bajlódás mellett; fiat nemzett, de nincs kezében semmi. 14. A mint kijött anyja méhéből, mezítelen megy megint oda, úgy a mint jött; és mit sem visz el fáradságáért, hogy elvigye kezében. 15. És ez is fájó baj: megfelelően annak, a hogy jött, úgy fog elmenni; mi nyeresége van tehát neki, hogy a szélnek fáradozik. 16. Sőt mind az ő napjaiban sötétségben élvez és boszankodik sokat, betegsége is van meg harag. 17. Íme a mit én jónak, a mit szépnek láttam: hogy egyék és igyék és élvezze a jót minden fáradságáért, melylyel fáradozik a nap alatt élete napjainak tartamára, melyet Isten adott neki; mert az az ő osztályrésze.

18. Az is bármely ember, kinek adott az Isten gazdagságot és javakat és urává tette annak, hogy élvezzen belőle és hogy kivegye az osztályrészét és hogy örűljön fáradságában – ­az Istennek az adománya. 19. Mert nem sokat fog emlékezni élete napjairól, mivel Isten megengedi szívének örömét.