1. Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, és sokszor nehezedik az emberre: 2. Valaki, kinek Isten ád gazdagságot és javakat és dicsőséget, és nincs híjával a maga számára semminek mind abból, a mit kiván, de Isten nem teszi úrává annak, hogy élvezzen belőle, hanem idegen ember fogja élvezni: ez is hiúság és gonosz betegség! 3. Ha százat is nemzene valaki és sok esztendőt élne és legyenek bármily számosak életének évei, de lelke nem lakik jól a jóból és még temetése sem volt neki: azt mondom, jobb nálánál az idétlen! 4. Mert hiúsággal jött és sötétségben megy, és sötétségbe boríttatik a neve; 5. a napot sem látta s nem ismerte: nyugalma ennek inkább van, mint amannak. 6. S habár ezer esztendőt él kétszer, de jót nem lát: nemde egy helyre megy el minden? 7. Az embernek minden fáradsága a szájáért van, de a lélek még sem telik meg. 8. Mert mi elsőbbsége van a bölcsnek a balga fölött, mi a szegénynek, ki tud járni az élők előtt? 9. Jobb a szemnek látása, mint a lélek barangolása. Ez is hiúság és szélnek hajhászása. 10. Minden, a mi van, rég neveztetett annak neve, s tudva van, hogy az ember micsoda, és nem tud pörölni azzal, ki nálánál hatalmasabb. 11. Noha van sok beszéd, mely hiúságot sokasít: mi nyeresége van az embernek? 12. Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hívságos élete napjainak tartamára, melyeket eltölt mint az árnyék? Ugyanis ki mondja meg az embernek, hogy mi lesz ő utána a nap alatt?