1 Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. 2 Mert ő mondja: »A nekem tetsző időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek téged«. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! 3 Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4 hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, 5 verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, 6 tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, 7 az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, 8 dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; 9 mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; 10 mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan. 11 A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult. 12 Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely. 13 Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket! 14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? 15 Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: »Köztük fogok lakni és közöttük járni, az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. 17 Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön – mondja az Úr –, s ne érintsetek tisztátalant! Akkor magamhoz fogadlak majd titeket, 18 és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek, mondja a mindenható Úr«.