1 Miután azért vele munkálkodunk, intünk is, hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét, 2 mert azt mondja: Kellemes időben meghallgattalak téged, és az üdvösség napján megsegítettelek téged. Íme, most van a kellemetes idő, íme, most van az üdvösség napja. 3 Semmiben semmi botránkozást nem okozva, hogy ne szidalmaztassék a szolgálat, 4 hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 5 vereségben, tömlöcben, zendülésben, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, 6 tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben, 7 igazság igéjében, Istennek erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverei által, 8 dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítók, pedig igazak; 9 mint ismeretlenek, pedig ismeretesek; mint haldoklók, pedig íme élünk; mint megostorozottak, mégsem megöltek; 10 mint bánkódók, pedig mindig örvendezők; mint szegények, pedig sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs, pedig mindenük megvan. 11 A mi szánk megnyílt hozzátok, korinthusiak, a mi szívünk kiszélesedett; 12 bennünk nem szűk a hely számotokra, de szűk a hely a ti szívetekben; 13 hasonló viszonzásul pedig, mint gyermekeimnek szólok, szélesedjetek ki ti is. 14 Ne szerkesztessetek hitetlenekkel felemás igába; mert mi közössége van az igazságnak a hamissággal? de mi köze a világosságnak a sötétséghez? 15 Mi egyezése van pedig Krisztusnak Béliállal? vagy mi része hívőnek hitetlennel? 16 És mi megegyezése van az Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, mint az Isten mondotta: Bennük lakom és bennük járok; és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem. 17 Azért menjetek ki közülük és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátlant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 18 és leszek nektek Atyátok, és ti lesztek nekem fiaim és leányaim, azt mondja a mindenható Úr.