1 Mert tudjuk, hogy ha a mi földi sátorházunk felbomlik, van egy Istentől való épületünk, egy nem kézzel csinált házunk, örökkévaló a mennyben. 2 Hiszen ennek alapján fohászkodunk, mennybeli lakásunkba kívánván felöltözni, 3 amennyiben ha azt felöltjük, nem találtatunk mezteleneknek. 4 Hiszen akik a sátorban vagyunk, fohászkodunk a teher alatt; amennyiben nem akarunk levetkőzni, hanem arra felöltözni, hogy a halandóság elnyelessék az élettől. 5 Aki pedig minket éppen erre elkészített, az Isten az, aki adta is nekünk a Lélek zálogát. 6 Miután tehát mindenkor bizodalmunk van és tudjuk, hogy amíg a testben itthon vagyunk, addig az Úrtól távol idegenben vagyunk 7 (mert itt hit által járunk, nem szemmel való látás által); 8 de miután, mondom, bizodalmunk van, inkább szeretnénk kiköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz. 9 Ezért becsületbeli dolognak is tartjuk, hogy akár itthon, akár idegenben, neki kedvesek legyünk. 10 Most nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye jutalmát annak, amit a testben cselekedett, ahhoz képest, amit cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. 11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket bizalomra indítunk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; de remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk. 12 Mert nem magunkat ajánlgatjuk nektek ismét, hanem alkalmat akarunk nektek adni a velünk való dicsekedésre, hogy legyen nektek mit felelni azokkal szemben, akik színből és nem szívből dicsekesznek. 13 Mert akár eszünkön kívül vagyunk, Istennek; akár eszünknél vagyunk, nektek. 14 Mert a Krisztus szerelme szorongat minket, 15 mint akik úgy ítélünk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy az élők többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott. 16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint; ha pedig Krisztust ismertük is test szerint, de most már nem ismerjük. 17 Úgyhogy ha valaki Krisztusban van, új teremtés; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.

18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Jézus Krisztus által, és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19 Merthogy Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és aki nekünk adta a megbékéltetés igéjét. 20 Tehát Krisztusért beszélünk, mint követek, mintha Isten intene általunk; Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. 21 Mert azt, aki bűnt nem ismert, érettünk bűnné tette, hogy mi Isten igazságává legyünk őbenne.