1. Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátorházunk Összeomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló házunk a mennyben. 2. Amíg ebben (a földiben) vagyunk, nyögünk és sóhajtozunk, mert a mi mennyei hajlékunkat szeretnők erre felölteni, 3. hogy ezt felöltve, mezítelenek ne maradjunk. 4. Akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. 5. Aki pedig minket éppen erre elkészített, az Isten az; ő foglalót is adott nekünk: az ő Lelkét. 6. Ezért mindenkor bizakodunk, tudván, hogy amíg e testben lakunk, addig az Úrtól távol, idegenben járunk, 7. - de a hit vezet minket, s nem az, amit látunk - 8. bizakodunk, mondom, annyira, hogy inkább szeretnők e testből kiköltözni és hazaköltözni az Úrhoz. 9. Azért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy akár benne lakunk a testben, akár kiköltözünk abból, kedvesek legyünk neki. 10. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát annak, amit e testben cselekedett, jót, avagy rosszat. 11. Ismerve tehát az Úr félelmét, embereket igyekszünk megnyerni az Isten színe előtt. Remélem azonban, hogy a ti lelki szemeitek előtt is tisztán állunk. 12. Nem ajánljuk tehát ismét magunkat, hanem alkalmat adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik színből és nem szívből dicsekednek. 13. Mert ha nem voltunk eszünknél, Istenért volt az, ha pedig eszünknél vagyunk, érettetek van. 14. A Krisztus szeretete foglyul ejtett minket és úgy ítéljük, hogyha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 15. és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott. 16. Azért mi mostantól kezdve senkit sem ismerünk test szerint, sőt, ha ismertük volna is Krisztust test szerint, most őt sem ismerjük így. 17. Mert aki a Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak; íme, újjá lett minden.

18. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával a Jézus Krisztus által és reánk bízta a megbékéltetés szolgálatát. 19. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem számította be nekik bűneiket és reánk bízta a megbékéltetés igéjét. 20. Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk, Krisztusért kérünk: Béküljetek meg az Istennel! 21. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.