1. Mert tudjuk, hogy amikor a mi földi házunk, ez a sátor szétbomlik, Isten fölépít minket: nem kézzel csinált, örökkévaló házat ád a mennyben. 2. Azért, amíg e földi testben élünk, sóhajtozunk, mert azt kívánjuk, hogy mennyei házunkba költözhessünk, 3. mert ha abban lesz lakozásunk, nem fogunk mezíteleneknek (test nélkülieknek) találtatni. 4. Mert mi, akik még e földi testben sátorozunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem levetkőztetni kívánunk, hanem felöltöztetni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. 5. Aki pedig lehetővé tette, hogy éppen ez megtörténjék mivelünk, az: az Isten; Ő az, aki foglalóul erre a Lelket adta minékünk. 6. Azért hát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amíg a földi testben van lakozásunk, az Úrtól távol van lakozásunk; - 7. mert hitben járunk, nem színről-színre látásban; - 8. de mégis bizakodunk, és annál inkább kívánunk e földi testből kiköltözni és az Úrhoz hazaköltözni. 9. Azért szívvel-lélekkel arra törekedünk, hogy akár e földi testben lakozunk, akár kiköltözünk e földi testből, kedvesek legyünk Őnéki. 10. Mert minékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztusnak ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja jutalmát vagy büntetését azért, ami jót vagy rosszat földi életében cselekedett. (Róm 14:10) 11. Minthogy tehát tudjuk, hogy az Urat (mint a mi bíránkat) félnünk kell, azért arra törekedünk, hogy embereket nyerjünk meg; Isten előtt pedig nyilván van a mi életünk; remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván van. 12. Ezzel nem akarjuk magunkat tinéktek ismét ajánlani, hanem alkalmat adunk néktek a mivelünk való dicsekedésre, hogy tudjatok mit felelni azoknak, akik testi elsőbbségükkel dicsekedhetnek ugyan, de szívük tisztaságával nem. 13. Ha pedig „nem voltunk eszünkön", Istennek szolgálatában történt az; de ha „eszünkön voltunk", az a ti szolgálatotokban történt. 14. Krisztusnak ránk áradó szeretete ösztökél minket, - mint- hogy ráeszméltünk arra: hogy ha egy meghalt mindenkiért, úgy hát azok (vele együtt) mind meghaltak;

15. és Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezentúl ne maguknak éljenek, hanem Annak, aki őérettük meghalt és feltámadt. 16. Azért mi mostantól fogva senkit sem testi megjelenése szerint ismerünk; sőt ha ismertük is testi megjelenése szerint Krisztust, most már nem így ismerjük. 17. Azért ha valaki eggyé lett Krisztussal, új teremtmény az; a régiek elmúltak, íme, minden újjá lett. 18. Mind ez pedig Istennek műve; Ő Krisztus által megbékéltetett minket magával, és a megbékéltetést hirdető szolgálatot mireánk bízta; 19. Isten ugyanis Krisztus által megbékéltette magával a világot: nem rótta fel nékik vétkeiket, és mireánk bízta, hogy ezt a megbékéltetést hirdessük. 20. Krisztus nevében járunk tehát követségben, mintha Isten kérne titeket miáltalunk: Krisztusért kérünk titeket, béküljetek meg az Istennel. 21. Mert Isten Krisztust, akiben nem volt bűn, bűnné (bűneinkért való áldozattá) tette miérettünk, hogy mi Őáltala Istennek igazságosságává (megigazultakká) legyünk.