1. Istennek munkatársaiként hirdetvén tehát a megbékéltetést, intünk titeket, hogy Istennek kegyelmét ne hiába vegyétek; 2. mert Ő mondja: Kedvező időben meghallgattalak téged, és az üdvösség napján megsegítettelek téged (Ésaiás (49:8); ímé, most van az Istentől rendelt nagyon kedvező idő, ímé, most van az üdvösség napja! 3. Senkit semmiben nem botránkoztatunk meg, hogy szolgálatunkat (a mi hibánk miatt) ócsárlás ne érje, 4. hanem minden tekintetben úgy ajánljuk magunkat, mint Istennek szolgáit, sokszor tanúsított állhatatosságban: szorongattatásban, szükségben, Ínségben, 5. megveretésben, bebörtönzésben, háborgattatásban, fáradságos munkában, álmatlan virrasztásban, éhezésben. 6. Ajánljuk magunkat: feddhetetlen tisztaságban, keresztyén ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, a Szentlélek birtokában, őszinte szeretetben, 7. az igazság hirdetésében, Istennek erejében; az igazságosságnak jobb felől és bal felől való fegyvereivel, 8. tisztesség által és gyalázat által, rágalmazás által és megbecsülés által; mint ámítók és mégis igazak, 9. mint ismeretlenek és mégis jól ismertek, mint halálos veszedelemben forgók, és íme, mégis élők, mint akik fenyíttetünk, de nem öletünk meg, 10. mint megszomorítottak, de mindig örvendezők, mint szegények, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, és mégis minden az övék. 11. Korinthusiak, nyíltan megmondtam néktek mindent, szívem kitárult előttetek; 12. mi nem vagyunk szűkkeblűek irántatok, de ti szűkkeblűek vagytok irántunk; 13. mint gyermekeimnek mondom: viszonzásul ti is tárjátok ki előttem szíveteket. 14. Hitetlenekkel semmi közösséget ne tartsatok, mert mi közössége van egymással az igazságosságnak (keresztyén kegyességnek) és a törvénytelenségnek, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15. Hogyan egyeztethető össze Krisztus Beliállal, vagy miben lehet közössége a hívőnek a hitetlennel? 16. Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mi pedig az élő Istennek temploma vagyunk, amint Isten mondta: Köztük lakozom és köztük járok, Istenük leszek és ők az én népem lesznek. (III. Mózes 26:11-12)

17. Azért menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, mondja az Úr, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 18. és atyátokká leszek néktek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, -mondja az Úr, a Mindenható. (Ésaiás 52:11; Jeremiás 31:9)