1 Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei – Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia – József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt: 2 »Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot. 3 Ha ezeket más törzsből való emberek veszik feleségül, akkor birtokuk követi őket és más törzsre száll, s a mi örökségünk csökken. 4 Így aztán az fog történni, hogy amikor az örvendetes esztendő, vagyis a szabadulás ötvenedik esztendeje elérkezik, az, amit a sors szétosztott, összezavarodik, s az egyik törzs birtoka a másikra száll.« 5 Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: »József fiainak törzse helyesen szólt. 6 Ezt a törvényt hirdeti ki tehát az Úr Celofhád lányai felől: Férjhez mehetnek, akihez akarnak, de csak a saját törzsükből való emberhez, 7 hogy ne szálljon át Izrael fiainak birtoka az egyik törzsről a másik törzsre. Azért minden férfi a maga törzséből, s a maga rokonságából vegyen feleséget, 8 s minden nő ugyanabból a törzsből nyerjen férjet, hogy az örökség megmaradjon az egyes családokban, 9 s ne keveredjenek össze egymással a törzsek, hanem úgy maradjanak, amint az Úr szétválasztotta őket.« 10 Úgy is tettek Celofhád lányai, ahogy a parancs szólt, 11 s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül; 12 ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt. 13 Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak.