1 Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: 2 »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak birtokukból 3 városokat lakóhelyül s legelőket a városok körül, hogy a városokban lakjanak, a legelők pedig juhaik és állataik eltartására szolgáljanak. 4 Utóbbiak a város falától kifelé, körös-körül, ezer könyöknyire terjedjenek: 5 keleten legyen egy kétezer könyöknyi, délen is legyen egy kétezernyi, a nyugatra néző tenger felé is legyen egy ekkora nagyságú, végül az északi oldalon is egy ugyanilyen terjedelmű legelő, úgyhogy középen legyenek a városok és künn a legelők. 6 A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok, 7 vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt. 8 Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak.« 9 Azt mondta az Úr Mózesnek: 10 »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére, 11 határozzátok meg, amely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak, 12 hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik. 13 E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni, 14 három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen, 15 s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak. 16 Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is; 17 ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék; 18 ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte: 19 a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg.

20 Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel, 21 vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg. 22 Ha azonban véletlenségből, gyűlölség 23 és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit, 24 s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják, 25 akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal. 26 Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül 27 találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt, 28 mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére. 29 Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken. 30 A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni. 31 Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is. 32 A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt. 33 Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta. 34 Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.«