1 És szólt az Úr Mózesnek Móáb síkságain a jerikói Jordán mellett, mondván: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakóvárosokat; és legelőket a városokhoz azok körül adjatok a lévitáknak. 3 És legyenek a városok nekik lakásra; a hozzájuk való legelők pedig legyenek barmaik, jószáguk és mindenféle állataik számára. 4 És a városok legelője, melyet a leviták számára adnotok kell; a város falától kifelé ezer sing legyen körül. 5 Mérjetek ki tehát a városon kívül keleti határnak kétezer singet, déli határnak kétezer singet, nyugati határnak kétezer singet és északi határnak kétezer singet úgy, hogy a város középen legyen: ez legyen számukra a városok legelője. 6 És azokkal a városokkal együtt, melyeket a lévitáknak adnotok kell, adjátok a hat menedékvárost, melyek arra valók, hogy odafusson, aki ölt; és azokon fölül adjatok negyvenkét várost. 7 A városok összege, amelyeket a lévitáknak adnotok kell, negyvennyolc város; éspedig a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. 8 És amely városokat adtok Izráel fiainak birtokából, a soktól sokat, a kevéstől keveset vegyetek; ki-ki a maga örökségének megfelelően, amely örökséget kap, adjon városaiból a lévitáknak. 9 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: 10 Szólj Izráel fiainak és mondd nekik: Ha ti átmentek a Jordánon Kanaán országába: 11 akkor tegyetek magatoknak kézügybe városokat, melyek menedékvárosok legyenek számotokra; hogy oda meneküljön a gyilkos, aki valakit agyonütött vétségből. 12 Tehát szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a vérbosszuló elől; hogy a gyilkos ne haljon meg addig, míg ítéletre nem állt a közönség elé. 13 Amely városokat pedig adtok (hat menedékvárosotok legyen nektek): 14 azokból három várost a Jordánon túl adjatok, három várost pedig Kanaán országában adjatok; menedékvárosok legyenek. 15 Izráel fiainak és a köztük levő jövevénynek és zsellérnek legyen ez a hat város menedékül; hogy odafuthasson mindenki, aki valakit agyonüt vétségből. 16 De ha vaseszközzel ütötte meg azt úgy, hogy meghalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos.

17 És ha olyan kézbe való kővel, amitől meghalhat, ütötte meg azt úgy, hogy belehalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos. 18 Vagy ha olyan kézbe való faeszközzel, amitől meghalhat, ütötte meg azt úgy, hogy belehalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos. 19 A vérbosszuló maga ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg őt. 20 Ha továbbá gyűlöletből meglökte őt; vagy megdobta őt szántszándékkal úgy, hogy belehalt; 21 vagy ellenségeskedésből kezével ütötte meg őt úgy, hogy belehalt, halállal lakoljon az, aki megütötte, gyilkos ő; a vérbosszuló ölje meg a gyilkost, mihelyt találkozik vele. 22 De ha hirtelen, ellenségeskedés nélkül lökte meg azt, vagy dobott reá bármiféle tárgyat szándékosság nélkül; 23 vagy bármiféle követ, ami által meghalhat, látatlanul reá ejtett úgy, hogy az belehalt; pedig ő nem volt annak ellensége és nem tört a vesztére: 24 akkor ítéljen a közönség az agyonütő között és a vérbosszuló között ezeknek a törvényeknek az alapján. 25 És mentse ki a közönség a gyilkost a vérbosszuló kezéből, és vigye őt vissza a közönség az ő menedékvárosába, ahova futott; és lakjék abban, míg meg nem hal a főpap, akit felkentek a szent olajjal. 26 És ha a gyilkos valamiképpen kimegy menedékvárosának határából, ahova futott, 27 és a vérbosszuló menedékvárosának határán kívül találja őt; és meggyilkolja a vérbosszuló a gyilkost, nincs rajta vér. 28 Mert menedékvárosában kellett volna maradnia a főpap haláláig; és csak a főpap halála után térhetett volna vissza arra a földre, ahol birtoka volt. 29 És ezek legyenek nektek ítélet törvényéül nemzedékeitekről nemzedékeitekre; minden lakhelyeteken. 30 Bárki agyonüt valakit, tanúk vallomására gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem elég senkinek a halálára. 31 És ne fogadjatok el váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálos bűnt követett el; ha nem az feltétlenül megölessék. 32 És ne fogadjatok el váltságdíjat az illető menedékvárosba futás helyett; hogy visszatérjen a vidékre lakni, míg meg nem hal a pap.