1. Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek: 2. "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak engedjen át városokat lakóhelyül. A városok körül adjatok legelőket is Lévi fiainak. 3. A városok legyenek az ő lakóhelyük, a legelők meg jószáguk, nyájaik, s egyáltalán állataik tartására szolgáljanak. 4. Azok a városokhoz tartozó legelők, amelyeket Lévi fiainak kell adnotok, a város falain kívül ezer könyöknyire legyenek körös-körül. 5. A városon kívül a keleti oldalon 2000 könyöknyit mérjetek, ugyanígy a déli oldalon is 2000 könyöknyit, a nyugati oldalon is 2000 könyöknyit és az északi oldalon is 2000 könyöknyit, úgy, hogy maga a város közepén maradjon. Ez legyen az ő legelőjük a városok körül. 6. A városok közé, amelyeket a levitáknak kell adnotok, (vegyétek be) a hat menedékvárost, hogy oda menekülhessen, aki valakit agyonütött, s csatoljatok hozzájuk még negyvenkét más várost. 7. Azoknak a városoknak a száma tehát, amelyeket át kell engednetek Lévi fiainak, összesen negyvennyolcat tesz ki, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. 8. Ezeket a városokat Izrael fiainak teljes örökségéből engeditek át, mégpedig úgy, hogy a nagyobb törzsektől többet, a kisebb törzsektől kevesebbet engedtek át; mindegyik (törzs) a neki tulajdonul jutott örökrész arányában engedjen át néhányat városai közül Lévi fiainak." 9. Az Úr azt mondta Mózesnek: " 10. Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha a Jordánon átkelve Kánaán földjére értek, 11. jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert. 12. Ezek a városok szolgáljanak menedékül a vérbosszút álló elől, hogy a gyilkost meg ne öljék, mielőtt a közösség elé kerülne ítéletre. 13. A városok, amelyeket át kell adnotok - hat városnak kell nektek menedékül szolgálnia: 14. hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen.

15. Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert. 16. Ha vastárggyal sújt rá, úgyhogy belehal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni. 17. Ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas kővel úgy dobja meg, hogy meghal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni. 18. És ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas fatárggyal úgy üti meg, hogy belehal, akkor gyilkos. A gyilkosnak halállal kell bűnhődnie. 19. A vérbosszút álló ölje meg a gyilkost; ahol eléri, ölje meg. 20. Ha gyűlöletből elgáncsolja vagy szándékosan megdobja, úgyhogy meghal, 21. vagy pedig ellenségeskedésből úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri. 22. Ha azonban csak véletlenül löki meg, ellenséges szándék nélkül, vagy pedig nem szándékosan utána dob valamilyen tárgyat vagy egy követ, amellyel megölhetné, 23. s eltalálja anélkül, hogy látná, úgyhogy az meghal, noha semmiféle ellenségesség nem vezette és semmi rosszat nem akart neki tenni, 24. akkor a közösség ítéljen az embert ölő, és a vérbosszút álló között a fenti törvények értelmében. 25. A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétől. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a főpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl. 26. Ha azonban az, aki embert ölt, elhagyja menedékvárosa határát, ahová menekült, 27. és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bűnt, 28. mert a főpap haláláig menedékvárosában kell maradnia, s csak a főpap halála után térhet vissza az, aki embert ölt, arra a vidékre, ahol a birtoka van. 29. Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről nemzedékre, minden lakóhelyeteken. 30. Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek.