1 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikó ellenében, mondván: 2 Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak; 3 Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatuknak. 4 És azoknak a városoknak legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kívül, ezer singnyire legyenek köröskörül. 5 Mérjetek azért a városon kívül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet, napnyugat felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője. 6 A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, amelyeket azért adjatok, hogy odaszaladjon a gyilkos; és azokon kívül adjatok negyvenkét várost. 7 Mind a városok, amelyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben. 8 Amely városokat pedig Izrael fiainak örökségéből adtok, azokhoz attól, akinek több van, többet vegyetek, és attól, akinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindegyik az ő örökségéhez képest, amelyet örökül kapott, adjon az ő városaiból a lévitáknak. 9 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 10 Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kánaán földjére: 11 Válasszatok ki magatoknak városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy odaszaladjon a gyilkos, aki nem szándékosan öl meg valakit. 12 És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé. 13 Amely városokat pedig odaadtok, azok közül hat legyen néktek menedékvárosul. 14 Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kánaán földjén; menedékvárosok legyenek azok. 15 Izrael fiainak és a jövevénynek, és a közöttük lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy odaszaladjon az, aki nem szándékosan öl meg valakit.

16 De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. 17 És ha kézben levő kővel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. 18 Vagy ha kézben lévő faeszközzel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. 19 A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt. 20 Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal; 21 Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, aki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele. 22 Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt; 23 Vagy akármiféle követ, amelytől meghalhat, úgy ejt valakire, akit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét: 24 Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint. 25 És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladott, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkenetett a szent olajjal. 26 Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, amelybe szaladott; 27 És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kívül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére őrajta; 28 Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földjére. 29 És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken. 30 Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon. 31 Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, aki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon. 32 Attól se vegyetek váltságot, aki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig.