1 Halljátok ezt, Jákob háza, akik Izrael nevét viselitek, és Júda bensejéből származtok; akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, de nem hűségben és nem igazságban! 2 Bizony, a szent városról kapták nevüket, és Izrael Istenére támaszkodnak: Seregek Ura az ő neve. 3 A korábbi dolgokat régóta hirdettem, számból jöttek ki, és tudattam azokat; egy szempillantás alatt megtettem, és bekövetkeztek. 4 Mert tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad, és a homlokod ércből, 5 ezért hirdettem neked régóta, mielőtt bekövetkezett, tudattam veled, hogy ne mondhasd: »Bálványom tette ezeket, faragott és öntött szobrom parancsolta meg.« 6 Amit hallottál, lásd mindazt! És ti nem hirdetitek? Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled, és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz. 7 Most teremtettem őket, nem régen, és a napjuk előtt nem hallottál róluk, hogy ne mondhasd: »Íme, ismertem őket.« 8 Nem is hallottad, nem is ismerted, füled sem nyílt meg előbb; mert tudom, hogy nagyon hűtlen vagy, és lázadónak hívnak az anyaméhtől fogva. 9 Nevemért türtőztetem haragomat, és dicsőségemért megfékezem irántad, hogy ne pusztítsalak el. 10 Íme, kiégettelek, de nem mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. 11 Önmagamért, magamért cselekszem, mert hogyan engedhetném, hogy gyalázzanak? És dicsőségemet másnak nem adom! 12 Hallgass rám, Jákob, és Izrael, akit elhívtam! Én magam, én vagyok az első, és én vagyok az utolsó is. 13 Igen, az én kezem alapozta meg a földet, és jobbom terjesztette ki az eget; ha szólítom őket, előállnak együtt. 14 Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok! Ki hirdette közülük ezeket? Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon, és karja a káldeaiakon. 15 Én, én szóltam, és hívtam el őt, elhoztam őt, és sikerrel jár útján. 16 Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt! Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva, attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok. Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke.

17 Így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék, aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell. 18 Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan volna békességed, mint a folyam, és igazságod, mint a tenger hullámai; 19 ivadékod annyi volna, mint a föveny, és méhed sarja annyi, mint homokszemei; nem veszne ki és nem tűnne el neve színem elől. 20 Menjetek ki Babilonból, meneküljetek a káldeaiak közül! Ujjongó hangon hirdessétek, adjátok tudtul ezt, terjesszétek el a föld végéig! Mondjátok: »Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!« 21 Nem szomjaztak, amikor a pusztában vezette őket, kősziklából fakasztott vizet nekik; meghasította a kősziklát, és folytak a vizek. 22 Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr. –