1 Halljátok ezt Jákób háza, akik Izrael nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, akik az Úr nevére esküsznek, és Izrael Istenét emlegetik; de nem hűen és nem igazán. 2 Mert a szent városról nevezik magukat, és Izrael Istenéhez támaszkodnak, akinek neve Seregeknek Ura! 3 Amik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghezvittem, és bekövetkezének, 4 Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod érc: 5 Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem művelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket. 6 Hallottad, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, amelyeket nem tudtál; 7 Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlük, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtamén azokat. 8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem volt nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtlen vagy, és pártütőnek hivattál anyád méhétől fogva. 9 Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak. 10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kemencéjében. 11 Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom. 12 Hallgass rám Jákób és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. 13 Hiszen kezem vetette e föld alapját, és jobbom terjesztette ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. 14 Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: Ki jelentette meg közülük ezeket? Az, akit az Úr szeret, elvégzi akaratját Babilonon, és karja lészen a Káldeusokon. 15 Én, én szóltam, és Őt el is hívtam, elhoztam Őt, és áldott lesz útja. 16 Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az Ő Szellemét. 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.

18 Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyam, és megigazultságod, mint a tengernek habjai; 19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövenye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orcám elől. 20 Menjetek ki Babilonból, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot. 21 Nem szomjaznak, habár pusztaságon vezeti őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. 22 Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!