1. Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén, 2. mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: "a Seregek Ura". 3. Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek. 4. Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad és ércből a homlokod, 5. azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: "Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így." 6. Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. 7. Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így aztán nem mondhatod: "Nos, én tudtam róluk." 8. Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta. 9. Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak. 10. Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában. 11. Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsőségemet nem engedem át másnak soha. 12. Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. 13. Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek. 14. Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? "Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén." 15. Én, saját magam mondtam ezt és én hívtam el; ide rendeltem és szerencsésen végbevittem a terveit.

16. Gyertek ide és halljátok: "Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok." - "Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által." 17. Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. 18. Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához. 19. Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt. 20. Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul; terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: "Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot." 21. Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle. 22. De nincs békéjük az istenteleneknek - mondja az Úr.