1 Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyiszék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem ívnak többé téged gyöngédnek és elkényeztetettnek! 2 Vedd a malmot és őrölj lisztet, född el fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel combodat és menj át a folyókon. 3 Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek! 4 Így szól a mi Megváltónk, Seregeknek Ura az Ő neve, Izrael Szentje! 5 Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének! 6 Fölgerjedtem népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velük irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél! 7 És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondoltál, és nem emlékeztél meg annak végéről. 8 És most halld meg ezt, bujálkodó, aki bátorságban ülsz, aki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! 9 És mind e kettő eljön reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességükben jönnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod. 10 Gonoszságodban bíztál, és ezt mondtad: Nem lát senki engem! Bölcsességed és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több. 11 Azért jön tereád a gonosz, amelynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, amelyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jön pusztulás reád, nem is tudod! 12 No, állj elő hát igéző szózataiddal és varázslásodnak sokaságával, amelyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet. 13 Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no, álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. 14 Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életüket a lángból, még szén sem marad belőlük melegedésre, sem körülülhető parázs!

15 Így járnak azok, akikkel vesződtél; és akik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, mindegyik a maga útján; senki nem segít néked!