1 Ledől Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és amiket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak; 2 Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők maguk fogságba mennek. 3 Hallgassatok rám, Jákób háza és Izrael házának minden maradéka, akiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; 4 Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom. 5 Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk? 6 Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte. 7 Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg. 8 Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, szívleljétek meg, pártütők! 9 Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. 10 Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: Tanácsom megáll, és véghezviszem minden akaratomat; 11 Ki elhívom napkeletről a sast, messze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, el is hozom, elvégezem, meg is cselekszem! 12 Hallgassatok reám, keményszívűek, akik távol vagytok az igazságtól. 13 Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én üdvösségem nem késik, ionban lesz üdvösségem, és Izraelen dicsőségem.