1 Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel. 2 Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából, 3 s így szólt: »Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem; az alvilág gyomrából kiáltottam, és Te meghallgattad szavamat. 4 Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe, és az ár körülvett engem. Valamennyi örvényed és hullámod összecsapott felettem. 5 Azt mondtam: `Elvetettél szemed elől! Bárcsak látnám ismét szent templomodat!' 6 Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig, bekerített engem a mélység. Fejemet elborította a hínár, 7 lesüllyedtem a hegyek alapjáig. Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai, de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem! 8 Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. 9 Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak, elveszítik boldogságukat. 10 Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked, és megadom, amit fogadtam; az Úrtól jön a szabadulás.« 11 Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra.