1 És az Úr rendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónát; és Jóna a hal hasában volt három nap és három éjjel. 2 És imádkozott Jóna az Úrhoz, az ő Istenéhez a hal hasából. 3 És azt mondta: Kiáltottam szükségemben az Úrhoz, és felelt nekem; a pokol gyomrából kiáltottam, meghallottad szavam. 4 Mert örvénybe löktél engem, tengerek szívébe, és folyam vesz engem körül; hullámaid és habjaid mind keresztülmentek rajtam. 5 És én azt mondtam: Elűzettem szemeid elől; csak még egy pillantást vethetnék szent templomodra! 6 Vizek vettek körül lelkemig, hullámár kerített be; sás van fejemre kötve. 7 A hegyek alapjáig szálltam alá, a föld reteszei mögöttem vannak örökre; de te felhoztad lelkemet a veremből, Uram, én Istenem! 8 Mikor eltikkadt bennem a lelkem, az Úrról megemlékeztem; és eljutott hozzád imádságom szentséged templomába. 9 Akik hazug hiábavalóságokat tartanak meg, elhagyják maguktól a kegyelmet; 10 de én hálaszóval áldozok neked, amit fogadtam, megfizetem. Az Úrnál van a megtartás. 11 És mondta az Úr a halnak, és kihányta Jónát a szárazföldre.