1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. 2 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. 3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. 4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! 5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. 7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! 8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. 9 Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás. 11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.