1 Az Úr szava, melyet Jótám, Ácház és Hiszkija, Júda királyainak napjaiban a móreseti Mikeáshoz intézett, és melyet ő Szamaria és Jeruzsálem felől látott. 2 Halljátok meg minden népek, figyeljen a föld és ami azt betölti: bizonyságot tesz ellenetek az Úr Isten, szent templomából az Úr. 3 Mert az Úr íme, kijön lakóhelyéről, és leszáll, hogy járjon a föld magaslatain. 4 Elolvadnak alatta a hegyek, szétszakadnak a völgyek, mint a viasz a tűz színe előtt, és mint a meredekről lefutó vizek. 5 Jákob gonoszsága miatt történik mindez, és Izrael házának bűnei miatt. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nemde Szamaria? És mi a vétke Júdának? Nemde Jeruzsálem? 6 Szamariát romhalmazzá teszem, olyan földdé, ahová szőlőt ültetnek. Lezúdítom köveit a völgybe és feltárom alapjait. 7 Összetöröm minden faragott szobrát, tűzben égetem el minden szerzeményét, és megsemmisítem minden bálványát; mert parázna nő béréből gyűltek azok össze, és parázna nő bérévé lesznek ismét. 8 Ezért kesergek és jajgatok, járok mezítláb és köntös nélkül; keservemben üvöltök, mint a sakálok, és gyászomban sivítok, mint a struccmadarak. 9 Mivel az Úr csapása ellen nincsen orvosság, mert már Júdát is utolérte, elért népem kapujáig, Jeruzsálemig. 10 Getben ne hirdessétek, könnyezve ne sírjatok; a Por-házában porral hintsétek meg magatokat. 11 Vonulj el, Sáfír lakossága, megszégyenülve, gyalázattal. Nem távozott el Szaánán lakója, Bét-Haécel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni nektek. 12 Bizony kesereg javai miatt Marót lakossága, mert veszedelem száll az Úrtól Jeruzsálem kapujára. 13 Fogd be a lovat harci kocsid elé, Lákis lakója! Ő volt a kezdete Sion leánya bűneinek; bizony, benned vannak Izrael gonoszságai! 14 Ezért adsz majd válólevelet Móreset-Getnek, és megcsalja Izrael királyait Akzib házanépe. 15 Hódítót hozok én még rád, Máresa lakosa, és Adullámig jut el Izrael dicsősége! 16 Nyírd magad kopaszra kedvelt fiaid miatt, oly nagyon kopaszra, mint a keselyű, mert fogságba viszik őket tőled!