1. Az Úr szava, amelyet a moréseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamariáról és Jeruzsálemről. 2. Figyeljen minden nemzet, hallja meg a föld és minden lakója! Az Úr, az Isten vádol benneteket, az Úr az ő szent templomában. 3. Mert lám, az Úr elhagyja szent hajlékát, leszáll és a föld magaslatain jár. 4. Lépései alatt szétfolynak a hegyek, beomlanak a völgyek, mint a viasz a tűzben, mint a lejtőn a víz. 5. Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamaria? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem? 6. "Szamariát romhalmazzá teszem a pusztában, beültetem szőlővel. Köveit legörgetem a völgybe, és feltárom alapjait. 7. Szobrai mind összetörnek, kicsapongása bérét elégetem, és minden bálványát darabokra töröm. Mivel paráznaságuk bérén vásárolták őket össze, legyen belőlük újra a paráznaság jutalma." 8. Ezért gyászba öltözöm és jajgatok, mezítláb járok és ruhátlanul, üvöltözök, mint a sakálok, kiáltozok, mint a struccmadarak. 9. Az Úr csapása ellen nincsen orvosság, utoléri Júdát, lecsap népem kapujára, Jeruzsálemre. 10. Ne hirdessétek ki Gátban, ne hullassatok könnyeket... Fetrengjetek a porban Bet-Leafrában! 11. Fújd meg a harsonát Sáfir lakója! Nem hagyta el városát Caanán lakója! Bet-Haécel alapjait megingatták, támasztékait elvetették. 12. Hogyan remélhetne bármi jót Marót lakója, amikor veszedelem jő az Úrtól Jeruzsálem kapuján? 13. Fogd be a kocsiba a paripát, Lákis lakója! [Ezzel kezdődött Sion leányának bűne, megtalálhatók benned Izrael vétkei.] 14. Ajándékot kell majd adnod Móreset-Gátnak, Bet-Akzib megcsalja majd Izrael királyait. 15. Rád tör még a rabló, Maresa lakója! ...Adullámig jut el Izrael dicsősége. 16. Vágd le a hajad, nyiratkozz meg kedvelt fiaid miatt, légy kopasz, mint a keselyű, mert fogságba viszik majd őket, messzi földre.