1. Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. 2. Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére. 3. Azért ezt mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez. 4. Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak: "Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak." 5. Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet mérőzsinórral kimérni az Úr közösségében. 6. Azt mondogatják: "Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat. 7. Talán átok van Jákob házán? Vajon elveszítette az Úr a türelmét? Így szokott ő tenni? Nincsenek-e telve szavai jósággal az ő népe, Izrael iránt?" 8. Ti támadtok ellenségként népemre. Az ártatlan ruháját elragadjátok, a biztonságban élőkre a háború borzalmait szabadítjátok. 9. Népem asszonyait kiűzítek meghitt otthonukból; a csecsemőket megfosztjátok dicsőségemtől mindörökre. 10. "Keljetek föl, s menjetek! Ne legyen itt maradástok!" Bármilyen semmiségért súlyos zálogot követeltek. 11. Ha a lélek valamelyik embere ilyen hazugságot koholna: "Borról és italról jövendölök neked", akkor ennek a népnek az volna a prófétája. 12. Bizony, összegyűjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyűjtöm Izrael maradékát. Egybegyűjtöm őket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezők ölén, és nem kell félniük senkitől. 13. Elindul az élükön a vezérük, előttük jár; kilépnek a kapun, kivonulnak; előttük megy királyuk, az Úr halad az élükön!