1 Jaj, akik bűnt és gonosz tetteket gondolnak ki fekhelyeiken; a reggel világánál véghezviszik azt, mert van rá hatalmuk. 2 És mezőket kívánnak meg és elrabolják, és házakat és elveszik; és elnyomják a gazdát és házát, a férfit és örökségét. 3 Ezért így mondta az Úr: Íme én gondolok ki ez ellen a nemzetség ellen rosszat, melyből nem húzzátok ki nyakaitokat, és nem jártok fennen. Mert gonosz idő az. 4 Azon a napon költenek reátok példabeszédet, és sírva sírnak: Megesett (azt mondják), elpusztíttatván elpusztíttattunk. Népem örökségét elcseréli, mind elviszi tőlem! elpártoltnak osztja ki mezeinket. 5 Ezért nem lesz neked, aki kötelet vet örökségre az Úr gyülekezetében. 6 „Ne prédikáljatok - prédikálnak -, nem kell ezekről prédikálni!" „Nem szűnnek a szidalmak?" 7 Ugye így mondják, Jákób háza? Vajon türelmetlen az Úr; vagy ezek a cselekedetei? Nem jót tesznek-e szavaim az egyenesen járóval? 8 De újabban népem ellenségnek áll fel ruhával szemben. Köpenyt húztok le biztonságban járókról, hadból megtértekről. 9 Népem asszonyait elűzitek gyönyörűségük házából; csecsemőiről leveszitek díszemet örökre. 10 Keljetek fel, és menjetek el, mert ez nem nyugalom; veszedelmes tisztátalanság miatt, és heves veszedelem miatt. 11 Ha egy csalárd széltoló hazudnék, Prédikálok neked borért és részegítő italért; az lenne e nép prédikátora! 12 Összegyűjtvén összegyűjtlek, Jákób, egészen, összeszedvén összeszedem Izráel maradékát; egybeteszem őt, mint Bocra juhait, mint a nyájat a legelője közepett, zsongani fognak az embertől. 13 A réstörő felvonult előttük, kitörtek és keresztülmentek a kapun, és kijöttek rajta; és királyuk ment keresztül előttük, és az Úr van az élükön.