1 És azt mondtam: No halljátok meg, Jákób fői és Izráel házának vezérei: Hát nem a ti dolgotok tudni az ítéletet? 2 Jónak gyűlölői, rossznak szeretői; akik elrabolják róluk bőrüket és házukat csontjaikról; 3 és akik megették népem húsát [és bőrüket lehúzták róluk] és csontjaikat összetörték, és elaprították, mint a fazékba [és mint a húst a bográcsba]: 4 akkor kiáltanak majd az Úrhoz, de nem felel nekik. És eltakarja tőlük arcát abban az időben, amiképpen rosszak voltak cselekedeteik. 5 Így mondta az Úr a próféták ellen, akik népemet félrevezetik; akik, míg fogaikkal harapnak, hát békét hirdetnek; de aki nem ad a szájukba, az ellen háborút szentelnek. 6 Ezért éj reátok, látomástalan, és sötétség rátok, jóslattalan; és leszáll a nap a próféták felett, és elsötétül rajtuk a nappal. 7 És megszégyenülnek a látnokok, és szégyent vallanak a jósok. És elfedik szakállukat mindnyájan, mert nem lesz Isten felelete: 8 ellenben én telve vagyok erővel, az Úr lelkével és ítélettel és hatalommal; hogy kijelentsem Jákóbnak hűtlenségét és Izráelnek az ő vétkét. 9 No halljátok ezt, Jákób házának fői, és Izráel házának vezérei; akik a jogtól borzadnak, és minden egyenest elgörbítenek. 10 Akik Ciont vérontással építik, és Jeruzsálemet gazsággal. 11 Melynek fői ajándékért ítélnek, és papjai árért adnak tórát. És prófétái pénzért jövendölnek; és az Úrra támaszkodnak, mondván: Nemde az Úr közöttünk van? Nem jön reánk veszedelem! 12 Ezért timiattatok Cion mezőnek szántatik fel; és Jeruzsálem kőrakásokká lesz, és a templomhegy erdős dombbá.