1 Ezt mondtam: Figyeljetek ide, Jákób népének vezetői, Izráel családjának fejedelmei! Nem a ti dolgotok lenne, hogy igazságosan ítéljetek? 2 De ti gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek! Lenyúzzátok népemről a bőrt, és csontjaikról a húst! 3 Elevenen megnyúzzátok és felfaljátok őket! Még csontjaikat is összetöritek, felaprítjátok, mint a húst a fazékba, pecsenyét a serpenyőbe. 4 Ezért majd segítségért kiáltoztok az Örökkévalóhoz, de nem felel nektek! Arcát eltakarja előletek gonosztetteitek miatt. 5 Ezt üzeni az Örökkévaló a hamis prófétáknak, akik félrevezetik népemet, akik békességről szónokolnak, ha van mit enniük, de azonnal háborút hirdetnek ellened, ha nem dobsz eléjük harapnivalót: 6 „Éjszaka száll rátok látomás helyett, sűrű sötétség jövendőmondás helyett. Napotok leáldozik, próféták, s nappal is sötétség borul rátok. 7 Megszégyenülnek a látók, kudarcot vallanak a jósok, eltakarják arcukat, mert nincs kijelentés, nincs többé válasz Istentől.” 8 Az Örökkévaló betöltött erejével, betöltött engem Szellemével, felruházott hatalommal, hogy ítéletet hirdessek, hogy szemébe mondjam Jákób népének, miben vétkezett, és Izráelnek megmutassam bűneit. 9 Figyeljetek rám, Jákób népének vezetői, és Izráel fejedelmei! Ti utáljátok az igaz ítéletet, és kiforgatjátok az igazságot! 10 Siont ártatlanok meggyilkolása árán építitek, és Jeruzsálemet igazságtalansággal vezetitek! 11 Jeruzsálem bírái a megvesztegetés szerint mérik az ítéletet, papjai díjat kérnek a tanításért, prófétái meg pénzért jósolnak! S mégis az Örökkévalóra hivatkoznak, és elbizakodottan mondják: „Nem érhet minket semmi veszedelem, mert az Örökkévaló közöttünk lakik!” 12 Tudjátok meg hát, hogy a Sion szántófölddé lesz, Jeruzsálemből csak romhalmaz marad, a Templom-hegyből pedig elvadult bozótos magaslat. S mindez miattatok történik majd!