1 És mondtam: »Halljátok, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei: vajon nem a ti dolgotok-e ismerni a jogot«, 2 de ti gyűlölitek a jót és szeretitek a rosszat, és erőszakkal lehúzzátok róluk a bőrt, és csontjaikról a húst. 3 Eszik ők népem húsát, lenyúzzák bőrét, összetörik csontjait, szinte üstbe aprítják és fazékba, mint a húst. 4 Kiáltanak ők majdan az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; elrejti előlük arcát abban az időben, mert gonosz cselekedeteket követtek el. 5 Ezt mondja az Úr ama próféták felől, akik népemet félrevezetik, akik ha haraphatnak fogaikkal, akkor békét hirdetnek, de ha valaki nem ad a szájukba semmit sem, akkor szent háborút hirdetnek ellene: 6 Ezért majd éj jön rátok látomás helyett; és sötétség isteni felvilágosítás helyett; lenyugszik a nap a próféták számára, és sötétté lesz felettük a nappal. 7 Megszégyenülnek a jósok, szégyenbe jutnak a jövendőmondók, és valamennyien elfödik arcukat, mert Isten nem ad nekik feleletet. 8 Én azonban tele vagyok az Úr lelkének erejével, igazsággal és bátorsággal, hogy feltárjam Jákob előtt az ő gonoszságát, és Izrael előtt az ő vétkét. 9 Halljátok ezt, Jákob házának fejei, és Izrael házának parancsolói, akik utáljátok az igazságot és elcsavartok mindent, ami egyenes; 10 akik vérontással építitek Siont, és gonoszsággal Jeruzsálemet. 11 Fejedelmei megvesztegetve ítélkeznek, papjai bérért tanítanak, prófétái pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra hivatkoznak és azt mondják: »Vajon nincs-e közöttünk az Úr? Nem érhet minket baj!« 12 Ezért miattatok felszántják majd Siont, mint a szántóföldet, és Jeruzsálem kőhalmazzá lesz, a templom hegye pedig erdős magaslattá.