1 És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izrael házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?! 2 Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! Akik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsukat! 3 Akik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba. 4 Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orcáját előlük, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik. 5 Így szól az Úr a próféták ellen, akik elámítják az én népemet, akik, ha van mit rágniuk, békességet hirdetnek, az ellen pedig, aki nem vet valamit szájukba, hadat indítanak. 6 Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jön rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtuk a nappal. 7 És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. 8 Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és igaz ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izraelnek az ő bűnét. 9 Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izrael házának vezérei! Akik utáljátok az igaz ítéletet, és minden igazságot elcsavartok; 10 Akik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal! 11 Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mireánk veszedelem! 12 Azért miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé.