1 Jaj azoknak, akik hamisságot gondolnak és akik ágyasházukban gonoszságot cselekszenek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá. 2 Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét! 3 Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az! 4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Odavan! Elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tőlem; hűtlennek osztja ki mezeinket! 5 Azért nem lesz néked, aki mérőzsinórt vessen sors szerint az Úrnak gyülekezetében. 6 Ne prófétáljatok! Prófétálnak ők. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat! 7 Oh te, ki Jákób házának mondatol! Hát türelmetlen-é az Úrnak Szelleme, avagy ezek-é az Ő cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, aki igazán jár? 8 A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösről a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedőkről. 9 Népem asszonyait kiűzitek boldogságuk házából; kisdedeiktől örökre elveszitek az én dicsőségemet. 10 Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, amely elveszít, éspedig borzasztó veszedelemmel! 11 Ha valamely szélhámos és csaló így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája. 12 Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izrael maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a bocrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az embersokaság miatt. 13 Előttük megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttük megy a Királyuk, és élükön az Úr!