1 Mindezt forgattam szívemben, hogy jól megértsem: Az igazak és a bölcsek, s az ő cselekedeteik Isten kezében vannak, és mégsem tudja az ember, vajon szeretetet érdemel-e, vagy gyűlöletet. 2 Minden, ami előttük van, hiúság, mert mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; arra, aki áldoz, és arra, aki az áldozatokat megveti; a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre, s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz. 3 Mindabban, ami a nap alatt végbemegy, az a legrosszabb, hogy egy sors vár mindenre, ezért az emberek fiainak szíve betelik rosszasággal és megvetéssel, amíg élnek, utána pedig az alvilágba vezet az út. 4 Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna. Többet ér az élő kutya a kimúlt oroszlánnál. 5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmiről sem tudnak többé, és jutalmuk sincs többé, mert emlékük feledésbe merül. 6 A szeretet éppúgy, mint a gyűlölet és az irigység, akkor már egyaránt elmúlt, és nincs részük e világban, s abban, ami a nap alatt végbemegy. 7 Rajta tehát! Edd jóízűen kenyeredet, és idd jó kedvvel borodat, mert tetteid elnyerték Isten tetszését! 8 Legyenek ruháid mindenkor fehérek, és ne hiányozzék az olaj fejedről! 9 Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon –, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz. 10 Amit kezed megtehet, vidd véghez serényen, mert sem cselekvés, sem tervezgetés, sem bölcsesség, sem tudás nincs az alvilágban, ahová sietsz! 11 Másfelől pedig láttam a nap alatt, hogy nem a fürgéké a haladás, és nem a hősöké a győzelem. Nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság; nem a hozzáértőké a kegy, hanem az idő és a véletlen éri utol mindnyájukat. 12 Az ember nem ismeri saját végét, hanem mint a halak, amelyeket megfog a horog, és mint a madarak, amelyeket foglyul ejt a tőr, úgy kerülnek kelepcébe az emberek a baj idején, amikor az hirtelen rájuk szakad.

13 Ezt a bölcsességet is láttam a nap alatt, és igen nagynak ítéltem: 14 Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás. 15 Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost – de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit. 16 És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél, akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét, és miért nem hallgatnak szavára? 17 Inkább kell hallgatni a bölcsek csendes szavára, mint a balgák vezérének kiabálására. 18 Többet ér a bölcsesség a háború fegyvereinél, de aki csak egyben vét is, számos jónak megrontója.