1 Uram! Atyám, és életem Ura! Ne hagyj engem kényükre- kedvükre, és ne engedd, hogy elessem miattuk. 2 Bárcsak ostort tartanának készen elmémnek, bölcs fenyítéket szívemnek, hogy ne kíméljenek engem tévedéseik miatt, s el ne nézzék botlásaikat, 3 hogy meg ne sokasodjanak tévedéseim, el ne szaporodjanak vétkeim, és meg ne gyarapodjanak bűneim; hogy le ne roskadjak ellenfeleim láttán, és örömét ne lelje rajtam ellenségem! 4 Uram! Atyám, és életem Istene! Ne hagyj engem ajkam önkényére! 5 Ne adj nekem fennhéjázó szemet, tarts távol tőlem minden mohóságot! 6 Távoztasd tőlem a test kívánságát, ne vegyen erőt rajtam a fajtalan vágy, és ne engedj át a szemérmetlen és dőre léleknek! 7 Hallgassátok, fiaim, a tanítást a szájról! Aki ehhez tartja magát, nem megy tönkre ajka miatt, és nem bukik el a legrútabb tettek által. 8 Hiúsága folytán esik csapdába a bűnös, és miatta botlik a kevély és gyalázkodó. 9 Ne szokja meg szád az esküvést, mert sok botlás következik ezáltal. 10 Ne vedd szádba Isten nevét szüntelen, és a Szentnek nevét ne keverd beszédedbe, mert nem maradsz ezek miatt büntetlenül. 11 Mint a szolga, akit folyton kérdőre vonnak, s a kék foltok nem hiányoznak róla, úgy mindaz, aki esküdözik és a Nevet száján hordozza, soha nem tisztul meg a bűntől. 12 A férfi, aki sokat esküdözik, eltelik törvényszegéssel, s a csapás el nem távozik házától. 13 Ha esküszegő, a bűne rajta van, ha föl sem veszi, kétszeresen vétkezik. 14 Ha pedig hamisan esküdött, nincsen mentsége, és háza betelik büntetéssel. 15 Van még egyéb beszéd is, amely halált érdemel: elő ne forduljon az Jákob örökségében! 16 Hisz távol állnak mindezek a jámboroktól, mert ők nem hemperegnek bűnökben! 17 Ne szokja meg szád a zabolátlan beszédet, mert bűnös szó van benne! 18 Amikor előkelők körében állsz, gondolj apádra és anyádra, 19 hogy el ne feledkezzék rólad Isten a színük előtt, és szokásodtól elbódítva gyalázatot ne szenvedj, ne kelljen kívánnod, hogy meg se születtél volna, s meg ne átkozd születésed napját. 20 A gyalázatos beszédhez szokott emberen nem fog a nevelés teljes életében.

21 Kétfajta ember bővelkedik bűnben, a harmadik pedig haragot és romlást hív ki magára, 22 mert a heves vágy, mint az égő tűz, el nem alszik, amíg csak el nem emészt valamit: 23 az ember, aki önnön testével vétkezik, fel nem hagy vele, amíg a tűz ki nem ég, 24 minden falat édes a parázna embernek, el nem fárad és mindvégig bűnözik. 25 Mindaz, aki otthagyja saját ágyát, kockára veti életét és mondja: »Ki lát engem? 26 Sötétség vesz körül és falak takarnak; senki sem néz engem! Kitől féljek? Nem gondol a Magasságbeli bűneimmel!« 27 És nem tudja, hogy az ő szeme mindent meglát, az ilyen emberi félelem ugyanis elűzi magától Isten félelmét, mert csakis az emberek szemétől tart. 28 Nem gondol azzal, hogy az Úr szeme a napnál is sokkal fényesebb, kémleli az ember minden útját és a tenger mélységét, és látja az emberek szívének legtitkosabb rejtekét. 29 Mert az Úr Isten ismert mindent, még mielőtt megteremtette, de bevégzésük után is meglát mindeneket. 30 A város utcáin bűnhődik majd az ilyen, megkergetik, mint a csikót, és elkapják, ahol nem is gondolja, 31 megszégyenül majd mindenki előtt, mert nem gondolt az Úr félelmével. 32 Így jár minden asszony is, aki elhagyja férjét, és házasságtörésből állít örököst, 33 először azért, mert engedetlen volt a Fölséges törvénye iránt, másodszor, mert férje ellen vétett, harmadszor, mert házasságot törve bujálkodott, és más férfitől szerzett magának gyermekeket. 34 A közösség elé vezetik az ilyet, és gyermekei megszenvednek érte. 35 Nem hajtanak gyökeret gyermekei, és ágai nem teremnek gyümölcsöt, 36 átokként hagyja emlékét, és nem lehet eltörölni gyalázatát. 37 A hátrahagyottak pedig belátják, hogy nincs jobb az Isten félelménél, és semmi sem édesebb, mint figyelni az Úr parancsaira. 38 Nagy dicsőség követni az Urat, mert ezzel lehet tőle hosszú életet nyerni.