1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében. 2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt. 3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében, 4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól: 5 »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt; 6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet. 7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll. 8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe; 9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol. 10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam, 11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam. 12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak, 13 és azt mondta nekem: `Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!' 14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot, 15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye. 16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem. 17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén. 18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban, 19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken. 20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok, 21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé. 22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek.

23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. 24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. 25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. 26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, 27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! 28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. 29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, 30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. 31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.« 32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére, 33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek. 34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. 35 Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. 36 Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. 37 Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. 38 Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, 39 mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! 40 Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. 41 Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. 42 Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« 43 És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! 44 Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. 45 Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. 46 Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak!