1 Sáros kővel dobálják meg a lustát, és gyalázatosságáról beszél mindenki. 2 Marhatrágyával dobálják meg a lustát, s aki hozzáér, rázza a kezét. 3 A neveletlen fiú szégyene apjának, a leány pedig gyalázata. 4 Az okos leány vagyon a férje számára, a gyalázatos pedig becstelenséget hoz apjára. 5 Az arcátlan leány szégyent hoz apjára s férjére, nem nézik ugyan le az istentelenek, de ők ketten joggal becsmérlik. 6 Mint a zene a gyász idején, olyan a nem helyén való beszéd, de a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog. 7 Aki balgát oktat, mintha enyvvel ragasztana cserepet; 8 aki olyannak beszél, aki oda sem hallgat, mintha alvót keltene fel mély álomból. 9 Alvóval beszél, aki balgának hirdet bölcsességet, a beszéd végén azt kérdezi: »Hogy is volt?« 10 Sirasd a halottat, mert kialudt a világossága, a balgát is sirasd, mert elfogyott az értelme! 11 Csak kevéssé sirasd a halottat, hisz nyugovóra tért, 12 a mihaszna balga élete azonban a halálnál is rosszabb. 13 Hét napig tart a gyász a halottért, a balgáért és istentelenért pedig életük minden napján! 14 Ne beszélj sokat a balgával, és ne járj az ostobával! 15 Óvakodj tőle, hogy terhedre ne legyen, és be ne szennyezd magad a bűnével! 16 Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodsz ostobasága miatt. 17 Mi nehezebb az ólomnál? És mi egyéb a neve, mint: balga! 18 Könnyebb elviselni a homok-, só- és vasterhet, mint az oktalan, balga, istentelen embert! 19 A ház falába illesztett fagerendák széjjel nem válnak, ilyen a szív is, amely bölcs megfontolásra támaszkodik: 20 sohasem csüggeszti el a félelem az okos elméjét. 21 Amint a karók magas helyen s a terméskövek habarcs nélkül a szél rohamát meg nem állják, 22 úgy a szív sem szállhat szembe a félelem támadásával, ha balga töprengéstől csügged. 23 Mint a szív sem remeg soha, csak ha balga töprengéstől csügged, úgy az sem, aki Isten parancsai mellett tart ki állandóan. 24 Könnyet csal ki, aki megböki a szemet; aki pedig beledöf a szívbe, érzékenységet ébreszt. 25 Aki követ hajít madárra, elriasztja azt; úgy aki gyalázza barátját, felbontja a barátságot.

26 Ha kardot rántottál is barátodra, ne ess kétségbe, mert van még út visszafelé! Barátod ellen, 27 ha sajnálni való szóra nyitottad szádat, ne félj, mert még ki lehet azt egyenlíteni, kivéve a szidalmat, a gyalázkodást, a dölyföt, a titok elárulását és az álnok csapást, mert mindezek után távozik a barát! 28 Szerezd meg barátod hűségét, amikor még szegény, hogy majd javainak is örvendhess. 29 Tarts ki mellette híven szorongatása idején, hogy örökségében is részed legyen. 30 A tűz előtt kályhaszag és füst száll, úgy előzik meg a vérontást is átkok, szitkok és fenyegetések. 31 Nem szégyellem menteni barátomat, nem rejtőzöm el színe elől, és tűröm, ha baj ér általa engem. 32 Mind, aki hallja, óvakodik majd tőle. 33 Bár lenne őre számnak, és jól záró pecsétje ajkaimnak, hogy el ne essem miattuk, és vesztemre ne legyen nyelvem!