1 Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs, és a prófétákkal tölti idejét, 2 megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit, és behatol a példabeszédek fordulataiba. 3 A bölcs mondások titkait fürkészi, s a példabeszédek talányaival foglalkozik. 4 A főemberek között tesz szolgálatot, és megjelenik a fejedelem előtt. 5 Beutazza idegen népek földjét, hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között. 6 Arra adja szívét már hajnalban, hogy keresse az Urat, az ő Alkotóját, és könyörög a Magasságbeli színe előtt. 7 Imára nyitja száját, és bűneiért könyörög. 8 Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja, eltölti őt az értelem lelkével, 9 akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport, és imában dicséri az Urat, 10 aki irányítja megfontolását és tudományát, ő pedig annak titkain tanakodik. 11 Nyilvánosságra hozza tudós tanítását, s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik. 12 Sokan magasztalják bölcsességét, s az nem múlik el sohasem. 13 Nem megy feledésbe emléke, és neve él nemzedékről nemzedékre. 14 Bölcsességét népek emlegetik, és dicséretét hirdeti a közösség. 15 Ha tovább él, ezreknél különb a neve, ha pedig pihenőre tér, az is hasznára van. 16 Hadd beszéljek tovább, megfontoltan, mert telítve vagyok lelkesedéssel! 17 Fennhangon mondja: Hallgassatok rám, istenfélő fiaim, hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa. 18 Édes lesz illatotok, mint a Libanoné, 19 s virágoztok, mint a liliom, illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök! Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért! 20 Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek őt ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok: 21 »Nagyon jó az Úr minden műve, és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!« Ne kérdezze senki: »Mi ez?« vagy »Mire jó az?« mert mindennek megvan a rendeltetése. 22 Szavára megállt a víz, mint a töltés, szája igéjére, mint a vízmedence, 23 mert akaratának kívánsága teljesül, s ahol ő segít, ott nincsen akadály. 24 Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte, és semmi sincs elrejtve színe elől.

25 Átfogja tekintetével az örökkévalóságot, és semmi sem csodás a színe előtt! 26 Nem lehet azt mondani: »Mire jó ez, meg az?« mert mindenre szükség van a maga idejében. 27 Áldása kiárad, mint a folyam, 28 és megitatja a szárazföldet, mint az áradás. Így űzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték őt, 29 így változtatott vizet szárazsággá, úgyhogy a föld kiszáradt; így egyengetett utat átvonulásokhoz, a bűnösöknek pedig gáncsot vetett haragjában. 30 Jót teremtett a jóknak kezdettől fogva, éppígy jót és rosszat a gonoszoknak. 31 Az ember életének fő szükségletei: víz és tűz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz, a szőlő fürtje, olaj és ruha. 32 Mindez a jámborok javára szolgál, de a gonoszok és bűnösök ártalmára válik. 33 Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett, és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat, 34 a vég idején kiadják erejüket, és lecsillapítják Alkotójuk haragját. 35 Tűz és jégeső, éhség és döghalál, mindezeket bosszúállásra teremtették. 36 A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak. 37 Ha parancsot ad nekik, ujjonganak, szükség esetére készen állnak a földön, és nem késnek szót fogadni kellő időben. 38 Ezért kezdettől fogva meg voltam győződve, meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam: 39 »Jók az Úr művei mind egy szálig, és minden szükségletről idejében gondoskodik.« 40 Nem lehet azt mondani: »Ez rosszabb amannál!« mert mindegyik beválik a maga idejében. 41 Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét!