1. Milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja; kutatja az elődök bölcsességét, s a jövendölésnek szenteli idejét. 2. Neves emberek mondásait őrzi, s behatol a példabeszédek világába. 3. A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi. 4. A főemberek közt teljesít szolgálatot, és megjelenik a fejedelmek előtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót, s rosszat az emberek között. 5. De szíve azon van, hogy reggeltől Urát s Teremtőjét keresse. Lelkét a Magasságbelihez emeli, imára nyílik ajka, s bűneiért eseng. 6. Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elő belőle, és imádságában az Urat dicséri. 7. Bölcsen gondolkodik, ért a tudományhoz, s titkok megértésén járatja az eszét. 8. Nyilvánosságra is hozza tanítását, s dicsekszik az Úrnak szent szövetségével. 9. Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idők végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késő nemzedékek emlegetik nevét. 10. A népek regélnek nagy bölcsességéről, és a gyülekezet zengi dicséretét. 11. Amíg él, más ezernél jobban magasztalják, és mikor elszenderül, elég neki ennyi. 12. Megfontoltan tovább folytatom beszédem, mert úgy tele vagyok, akár a telihold. 13. Hallgassatok rám, istenes fiaim, s virulni fogtok, mint rózsa a víz mentén. 14. Illatotok árad, akár a tömjéné, s mint a liliomok, virágot hajtotok. Zendüljön hangotok dicsérő énekre, áldjátok az Urat minden műveiért. 15. Adjatok nevének illő tiszteletet, és magasztaljátok dicsérő énekkel, húros hangszeren kísért dallamokkal, ujjongjatok és zengjetek éneket. 16. Hatalmas az Úrnak minden keze műve, amit csak elrendel, minden megvalósul. Ne kérdezze senki: "Mire jó ez vagy az?" A maga idején kell mindent megtudni. 17. Szava felfogta a vizeket, mint a töltés, de egyetlen szava megnyitja zsilipjüket. 18. Bármit akar, meglesz, hogyha elrendeli, és a segítsége nem ismer akadályt. 19. Az élők minden tette nyitott könyv előtte, az ő szeme elől semmi sincs elrejtve.

20. Ősidőktől fogva letekint (a földre), és nincsen semmi, amin csodálkoznék. 21. Ne kérdezze senki: "Mire jó ez vagy az?", mert mindennek megvan a rendeltetése. 22. Amint áldása folyóként mindent elárasztott, s mint az árvíz szokta, mindent átitatott, 23. éppúgy haragját is öröklik a népek - sós tengerré tett termékeny földeket. 24. Az igazak számára simák az útjai, de járhatatlanok az istenteleneknek. 25. A jóknak jót rendelt a kezdet kezdetétől, ám a gonoszoknak rosszat rendelt. 26. Ami a legfontosabb az ember életében, az a víz, a tűz, a vas és a só, a búza java, a tej meg a méz, a szőlő leve, az olaj és a ruha. 27. Ezek mind javukra szolgálnak a jóknak, de a gonoszoknak ártalmukra vannak. 28. A szelek között is van, amit büntetésnek szánt, s büntető ostorként forgat haragjában. A pusztítás napján kiadják erejük, és Teremtőjük haragja elcsitul. 29. A tűzvészt, jégesőt, éhséget és pestist - ezt mind büntetésnek szánta. 30. A ragadozó vadak, skorpiók, viperák, és a bosszú kardja: az istentelenek vesztére szolgálnak. 31. Ujjonganak, ha parancsot ad nekik, készen állnak, mikor szüksége van rájuk, és parancsának nem szegülnek ellen. 32. Kezdettől fogva meg voltam győződve, átelmélkedtem és írásba foglaltam: 33. Az Úristennek minden műve jó, ami szükséges, azt bőven és kellő időben megadja. 34. Ne mondja senki: "Ez rosszabb, mint az". A maga idejében érték valamennyi. 35. Most hát ujjongjatok egész szívetekből, és magasztaljátok fennen az Úr nevét!