1. Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. 2. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. 3. Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják. 4. A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket. 5. Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne? 6. Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit. 7. Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti. 8. Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön. 9. Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. 10. Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. 11. Mutass be tömjén- és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. 12. De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. 13. Van, amikor az ő kezében van az egészség, 14. mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára. 15. Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe. 16. Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik. 17. Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást, 18. mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt. 19. A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni. 20. Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre. 21. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz. 22. Gondold meg: "Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor". 23. Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.

24. Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre. 25. Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget, 26. vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni? 27. Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse. 28. Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét. 29. Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata. 30. Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fűtésére gondol. 31. Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs. 32. Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni. 33. De a népgyűlésre nem hívják meg őket, s vezető szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez. 34. Műveltséggel, ítélőképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.