1 És látá Jákób, hogy van gabona Egyiptomban ésmonda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra? 2 És monda: Ímé hallom, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg. 3 Leméne azért József tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni. 4 De Benjámint, a József öccsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné. 5 Elmenének tehát Izrael fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség volt Kánaán földjén. 6 József pedig az ország kormányzója volt, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arccal a földre borulának előtte. 7 Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájuk, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni. 8 Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt. 9 Ésmegemlékezék József az álmokról, amelyeket azok felől álmodott. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. 10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. 11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid. 12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. 13 Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földjén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg. 14 József pedig monda nékik: Úgy van amint néktek mondám: kémek vagytok. 15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jön a ti legkisebbik atyátokfia. 16 Küldjetek el közületek egyet, hogy hozza ide testvéreteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a fáraó, hogy ti kémek vagytok. 17 Annak okáért fogságban tartá őket harmadnapig. 18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.

19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. 20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És akképpen cselekedének. 21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünkmi ami atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság. 22 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé, vérét is keresik rajtunk! 23 És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. 24 És elfordula tőlük és síra: Azután hozzájuk fordula és szóla nékik, és visszatartá közülük Simeont, és szemük láttára megkötözteté őt. 25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzüket mindegyiknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik ennivalót az útra; és így cselekedének velük. 26 És felveték gabonájukat szamaraikra és elmenének onnan. 27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az. 28 És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívük, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk? 29 És eljutának atyjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére és mindazt elbeszélék néki ami velük történt, mondván: 30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna. 31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek. 32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kánaán földjén. 33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;