1 Mikor Jákób látta, hogy van eladó gabona Egyiptomban; ezt mondta Jákób fiainak: Miért nézitek egymást? 2 Aztán azt mondta: íme hallottam, hogy van eladó gabona Egyiptomban; menjetek le oda és vásároljatok nekünk gabonát onnét, hogy éljünk, és meg ne haljunk. 3 És lement Józsefnek tíz testvére; hogy gabonát vásároljon Egyiptomból. 4 De Benjámint, József testvérét nem bocsátotta el Jákób testvéreivel; mert azt gondolta, nehogy baj érje őt az úton. 5 Izráel fiai tehát bementek gabonát vásárolni a bemenők között (mert az éhség fellépett Kanaán földjén); 6 József volt pedig a kormányzó az ország felett, ő volt az, aki a gabonát az ország egész népének árulta. Odamentek tehát József testvérei, és leborultak előtte arccal a földre. 7 Mikor József meglátta testvéreit, megismerte őket; de idegennek tette magát előttük, keményen beszélt velük, és azt mondta nekik: Honnét jöttetek? Amire azt mondták: Kanaán földjéről eleséget vásárolni. 8 Így József megismerte testvéreit (de azok őt nem ismerték meg); 9 és eszébe jutottak Józsefnek azok az álmai, melyeket felőlük álmodott. Aztán azt mondta nekik: Kémek vagytok ti, azért jöttetek, hogy lássátok az ország meztelenségét. 10 Erre azt mondták neki: Nem, uram; hanem eleséget vásárolni jöttek szolgáid. 11 Mi mind egy embernek a fiai vagyunk; becsületes emberek vagyunk mi, szolgáid nem folytattak kémkedést. 12 De azt mondta nekik: Nem, mert azért jöttetek, hogy az ország meztelenségét meglássátok. 13 És azt mondták: Mi, a te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai Kanaán földjén; de íme a legkisebb atyánkkal van jelenleg, egy pedig nincs meg. 14 József pedig azt mondta nekik: Ez az, amiről szóltam nektek, mikor azt mondtam, hogy kémek vagytok ti. 15 Ez lesz a próba rátok nézve: Faraó életére esküszöm, nem mentek innét ki, csak ha legkisebb testvéretek idejön. 16 Küldjetek el egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket, ti pedig maradjatok fogva, így tétessenek próbára szavaitok, vajon igazatok van-e; és ha nincs, Faraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok ti. 17 És őrizetbe tétette őket három napra.

18 És azt mondta nekik József a harmadik napon: Ezt cselekedjétek, akkor életben maradtok; istenfélő vagyok én. 19 Ha becsületesek vagytok, egy testvéretek maradjon fogva börtönötökben; ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhségére; 20 és legkisebb testvéreteket hozzátok el hozzám: akkor igazaknak bizonyulnak szavaitok, és nem kell meghalnotok. És úgy cselekedtek. 21 És azt mondták egymásnak: Bizonyára testvérünkért bűnhődünk mi, akinek láttuk lelke nyomorúságát, mikor könyörgött hozzánk és nem hallgattunk rá; ezért jött reánk ez a nyomorúság. 22 Erre felelt nekik Rúben, mondván: Ugye mondtam nektek, mondván: Ne vétkezzetek a gyermek ellen, és nem hallgattatok meg; tehát a vére most kerestetik meg! 23 De ők nem tudták, hogy József érti őket (ugyanis a tolmács közöttük volt); 24 ő pedig elfordult tőlük és sírt; majd visszafordult hozzájuk és beszélgetett velük, aztán elvette tőlük Simeont, és megkötöztette őt szemeik előtt. 25 Megparancsolta pedig József, hogy töltsék meg zsákjaikat gabonával, és tegyék vissza pénzeiket, kinek-kinek a maga zsákjába, és adjanak nekik útravalót az útra; és úgy tettek velük. 26 Ők pedig felrakták gabonájukat szamaraikra, és elmentek onnét. 27 Mikor aztán az egyik kinyitotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson; hát meglátta, hogy a pénze ott van a zsákja szájában. 28 És azt mondta testvéreinek: Visszaadták a pénzemet, nézzétek, itt is van zsákomban! Erre elállt a szívük és megijedtek, egyik a másiknak mondván: Mit tett velünk Isten? 29 Mikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz Kanaán földjére, megjelentették neki mindazt, ami velük történt, mondván: 30 Az a férfiú, aki az ország ura, keményen beszélt velünk; és olybá tett bennünket, mint akik az országot akartuk kikémlelni; 31 de megmondtuk neki: Becsületes emberek vagyunk mi; nem folytattunk kémkedést. 32 Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai; az egyik nincs meg, a legkisebbik pedig jelenleg atyánknál van Kanaán földjén.