1 Az éhség pedig elhatalmasodott az országon. 2 És lőn, mikor fogytán volt az eleség, melyet Egyiptomból hoztak, monda nékik az ő atyjuk: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget. 3 És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia. 4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget; 5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz. 6 Ésmonda Izrael: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek? 7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? Van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát? 8 És monda Júda Izraelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút énvelem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se ami gyermekeink. 9 Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted. 10 Bizony, ha nem késlekedtünk volna, ez ideigmár kétszer ismegjöhettünk volna. 11 És monda nékik Izrael, az ő atyjuk: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszereket, mirhát, diót, mandulát. 12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez. 13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel ésmenjetek vissza ahhoz a férfiúhoz. 14 A Mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza tiveletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig, ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

15 Vették azért a férfiak azt az ajándékot, és vettek kétannyi pénzt az ő kezükbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Egyiptomba, és megállának József előtt. 16 Amint meglátá József ővelük Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben. 17 És az a férfiú akképpen cselekedék, amint József parancsolta, és bevitte az a férfiú azokat az embereket József házába. 18 És megfélemlének azok az emberek, amiért bevitték őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt. 19 És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában. 20 És mondának: Kérünk uram! Ennek előtte alájöttünk eleséget venni. 21 És lőn, mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé, mindegyikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal. 22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba. 23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istenetek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájuk Simeont. 24 Bevitte azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak. 25 Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették, hogy ott ebédelnek. 26 Mikor József hazajöve, bevitték néki az ajándékot, mely kezükben volt, a házba, és leborulának előtte a földig. 27 És kérdezősködék egészségük felől, smonda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, akiről nékem szóltatok? Él-e még? 28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magukat és leborulának. 29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nékem szóltatok? És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!