1 Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jetrónak, a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez. 2 És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég; de a csipkebokor meg nem emésztetik. 3 S monda Mózes: Odamegyek, hogy lássam e nagy csodát, miért nem ég el a csipkebokor. 4 És látá az Úr, hogy odaméne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. 5 És monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld. 6 És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert félt az Istenre tekinteni. 7 Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, amely Egyiptomban vagyon, és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit. 8 Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az egyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kananeusok, hitteusok, emoreusok, perizeusok, hivveusok és jebuzeusok lakóhelyére. 9 Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izrael fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel nyomorgatják őket az egyiptombeliek: 10 Most azért eredj, elküldelek téged a fáraóhoz, és hozd ki az én népemet, az Izrael fiait Egyiptomból. 11 Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz és kihozzam az Izrael fiait Egyiptomból? 12 És felele: Én veled leszek! És ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek. 13 Mózes pedig monda az Istennek: Ímé, én elmegyek az Izrael fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem tihozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? Mit mondjak nékik? 14 És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAN. És monda: Így szólj az Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok.

15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izrael fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre. 16 Menj el és gyűjtsd egybe az Izrael véneit, és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem,mondván: Megemlékeztem rólatok és arról amit elkövettek rajtatok Egyiptomban. 17 És mondám: Kiviszlek titeket az egyiptomi nyomorúságból a kananeusok, hitteusok, emoreusok, perizeusok, hivveusok és jebuzeusok földjére, tejjel és mézzel folyó földre. 18 És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izrael vénei Egyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek. 19 Én pedig tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem. 20 Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csodáimmal, melyeket véghezviszek benne; így az után elbocsát titeket. 21 És kedvessé teszem e népet az egyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen. 22 Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és házában lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így fosszátok ki Egyiptomot.